Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
Mit ő természetesen nem 24 óra alatt, de rögtön teljesített is, s itthon várta a birói határozatot, de az soha meg nem érkezett halála napjáig. Pozsonyban 8 holnapig elzárva volt. * * * B. Ámbár a gyanú alapos volt, mert Rákóczyt Pestről ő hozta ki gőzhajón, onnan egy bérkocsin Tereskén keresztül Csesztvére, birtokára, s ott egy ideig mint kertészt, később Sztregován mint cseh erdészt alkalmazta. Mikor Tereskére érkeztek, hozzám szálltak, de a bérkocsisnak etetni Rétságra rögtön vissza kellett menni. Madáchot a cseléd ismervén, felvezette a szobába, Rákóczy lent maradt a cselédszobában. Madách a szolgát Huszár Károlyhoz küldötte, hol én Huszár Károllyal beszélgettem, azon üzenettel, hogy jöjjek haza. Haza is jöttem rögtön. Madáchot magát találtam, ki azzal fogadott, pedig már egész esti setét volt, fogass és vitess haza, s te is jöjj velem. A kocsi előáll s mikor mi elhelyezkedtünk a kocsiban, egy alak közelit a kocsihoz, és felül a kocsis mellé. Én kezemmel reá intve kérdőleg, ki az? ő intett a kezével, hogy hallgassak. Alig egy óra mult, mert Csesztve közel van Tereskéhez, oda megérkeztünk. Madách tót nyelven szól az ismeretlenhez, hogy menjen a Cselédszobába, minket pedig Madách neje, Fráter Erzsi fogadott. Elhelyezkedtünk, s akkor beszélte el Madách: Az idegen alak Rákóczy János, kit ő Pestről szöktetett meg. A leszállásnál gyertyavilág levén, egészen látható volt az alak, szakálla, bajusza leborotválva. Képzelni se tudtam volna, hogy ő Rákóczy, ki egész életében nagy szakálla s bajuszáról volt feltűnő. Néhány napig mint fennebb is emlitém, Csesztvén mint kertész működött, később a sztregovai erdészlakban, mint cseh származású erdőfelügyelő; innen hova származott, s mi történt vele, máig sem tudom, vagy már nem emlékszem. Madách ezen cselekményének feljelentője Hoicsy Miksa 136 Sziráki közigazgatási szolgabíró volt, ki gyanúját teljes értékű adatokkal beigazolni nem tudta. Dy alakokból állott a Vármegyei tisztikar, még a titkos kémkedést is teljesitette, a haza szeretetét bűnnek tartva. Irataim között van elhelyezve Komáromy Imre főszolgabírónak 137 egy sajátkezüleg Pongrácz 138 megyei főnökhöz intézett hivatalos jelentése, melyben több család tagjainak, nevezetesen Huszár, Madách, Blaskovics és az én csekélységem magaviseletét színezi, forradalmároknak nevez, s igéri a legelső tapasztalatokról részletes jelentését. S ez az egyéniség midőn társaságunkban megjelent, irányábani óvatos tartózkodásunk dacára, hazafiságával kérkedett, és a rendszert, melyet szolgált, kárhoztatta, — igazi körmönfont titkos kém dedectiv. — Meglepő, hogy ilyenekre magyar születésű hivatalnokok vállalkoztak, miben a Cseh születésűek részt nem vettek. * * * A. Ily időket éltünk akkor, az absolut hatalom még az ártatlanokat is eltemethetett, minden felelősség nélkül tehetett, csak a Hazát nem volt szabad szeretni, s aki szerette, személyes szabadságát veszélyeztette. * * * B. De a nemzet zöme között véleménykülönbség nem létezett, feltétlenül összetartott, magánérdekek kizárva, a Hazaszeretet volt az irányadó, s ez adott erőt, melyet a Bach korszak megtörni nem volt képes. Bár módja lett volna országgyűlést hirdetni, arra képviselőket Bánffy rendszer 139 szerint választatni, — és az összbirodalom eszméjét elfogadva, Magyarországot Austriába, mint annak kiegészítő részét beolvasztani, de nem tette, mert ily becstelen és gazsággal teljes utakon célt érni nem engedte önbecsülése s tisztesség érzete. Míg a mostani korban, mely veszedelmesebb, mint a Bach korszaka, mert parlamentalis absolutismus uralkodik, egy tál lencséért, vicinális üzletért, hivatalért a Haza érdekeit készek magyar emberek áruba bocsájtani. Az ötvenes évek sok küzdelem, de felbonthatatlan egység — sőt a jobb kor reményében lezajlottak, következtek a hatvanas évek.
