Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

tanácsát, különösen Huszár István volt e hirrel meglepve, ki mitsem tudott, sőt lehetetlennek tartotta e hirt, ő visszament a hadi főhadiszállásra, én pedig Huszár Lászlóval

115 kocsira ültünk, de már akkor az utcán a tömegesen elvonuló honvédek közé kerültünk, s csak lépve tudoU kocsink haladni, ugy hogy 1/210 óra este volt elindulásunkkor, és csak reggel 7 órakor érkeztünk Tereskére Váctól 4 mérföld, az otthonomba (július 17-1849). Lakásom már tele volt honvédtisztekkel, kiknek ellátásáról gondoskodván, átmentem Huszár Károlyhoz, ezen napot ott töltöttem. Est fele vettük a hirt, hogy Görgey Tereskéről a váczi útra vezető ut mentében személyesen megjelent, én rögtön lóra ültem, s kimentem, hogy vele találkozhassam. A hír igaz volt, tulajdonomat képező búzaföldön egy fél kereszten, feje a sapkája alatt egy tarka selyem kendővel takarva, ülve találám, hihetőleg a januariusi napokra, midőn táborában voltam, mint m.k. biztos, visszaemlékezve, s igy mint ismerősével, kezet szoritott velem, keze jéghideg, tekintete szenvedő volt, — mint Dr. Lumniczertől

11 6 értesültem, — erős sebláza volt. Meghívtam, sőt kértem, jönne be a községbe, hol lakásom volt, egy meleg teára, mit Lumniczer is ajánlott neki, — el nem fogadta, de felkért, hogy friss vizet hozassak neki. Azonnal visszalovagolva, magam hoztam ki neki a vizet. Beszélgetés közben eszembe jutott a tegnapi csata Vác—Sződ között, mely az ő hadteste és az oroszok között folyt le, és ismerve a tájt, hogy Sződtől Rád, Penc, Keszeg, Peténytől Romhányig és Bánkig ágyuk szállítására is képes ut vezet, s ezen oldalt támadást tehet az orosz, azt kérdeztem tőle, van e intézkedés téve ennek megakadályozására? mive őr azzal felelt, hogy egész éjjelre Bánk és Romhány környékéig őrjárat rendelt. Az orosz sereg, s Görgey utóvéd csapatja, melyet Pöltenberg tábornok

11 7 vezetett, között Rétság községe volt a határ, e község közepén az országút. Hogy az Orosz sereg ezt igénybe ne vehesse, az országút mindkét felén levő házakat a honvédek felgyújtották, s igy a kölcsönös ágyúzás a falun keresztül történt. Jó későn, már setétes volt, az ágyúzás megszűnt. Görgey pedig, még mindig a buzakereszten fekve, körülvéve nyargoncokkal, ezeknek tollba mondotta a napi parancsot, mit az alparancsnokoknak küldött. Ezután lóra ült, környezetével tőlem, kezemet szoritva bucsut vett, és Vadkertre (község) ment, hol Mészáros Imre Katholikus plébános Esperesnél töltötte az éjszakát. Én pedig visszamentem Tereskei otthonomba, és Huszár Károlynak elbeszéltem Görgeyvel találkozásom részleteit. Kevés idő múlva Pöltenberg tábornok, ki a hátvédet vezette, 3 segédtiszt kíséretében bejött Huszár Károlyhoz, hol megvacsorált, s esti 10-11 között, vacsora után kiment a táborba, mely Rétság és Tereske községek között volt elhelyezve. Ott beszélte el jelenlétünkben, hogy az oroszok nagy hadserege segédkezésével még remény sem lehet-a győzelemre, csakis idő kérdése az elkeseredett harc befejezése, és sajnos, a magyar hadseregek hátrányára. Kijelentette azt is, hogy ő ugyan nem magyar születésű, de esküt tett a magyar ügy védelmére, bár tudja, hogy büntetése halálos leszen, ő a magyar zászlót el nem hagyja. — Huszár Károly egész éjjel fel volt, mi ruhástól lefekve, s kis álomba merülve vártuk a történendőket. Egyszer kopogást hallottunk a szoba ablakán, ahonnan szólt be Huszár Károly jöjjetek ki az országútra,;mi 600 öl távolságban van a Huszár lakástol, nagy mozgalom van. Már világos levén, láttuk, hogy egy üteg ágyú van az országúton keresztbe felállítva, s ennek ellenében egy partos helyen pedig lovas oroszok, kozákok mutatkoznak. Az ágyuk megszólaltak, az oroszok visszavonultak, miközben az ágyuk is vágtatva visszavonultak Vadkert fele. Néhány perc múlva az országúton tömegesen jöttek az orosz csapatok és ágyuk. Lehetett 8 óra reggel, egy orosz tiszt lovagol be a Huszár lakásába, bemutatva magát, hogy ő Rüdiger fővezér

118 öccse, s egész tisztelettel reggelit kért, mert úgymond, már 3 napja nem jutott meleg ételhez. Huszár azonnal hozatott kávét s egy fél iczés üvegben szilvapálinkát. A fiatal Rüdiger pedig nemcsak a feltálalt mintegy icze tejeskávét, de a szilvapálinkát is jó étvággyal megette, s azt a tanácsot adta, hogy bátyja 11 óra táján fog az országúton elhaladni, célszerű volna, ha valaki kimenne hozzá, s felkérné, hogy mig az orosz sereg itt e tájon elvonul, adna egy tiszt felügyelete alatt néhány emberből álló őrséget a faluba, mert a kozákok fékezhetetlen faj, s meg szokták a kivüli falukat lepni és rabolni.