Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

előképének tekinthető típusa, a dualista rendszerben viszont e dzsentri jobbik, a liberalizmus bizonyos elemeit őrző képviselője, akinek számára a hivatal nem önmagáért, hanem a köz szolgálatára való. Élete egy-egy rövid periódusában történeti események sodrába, sőt kritikus helyzetekbe került, amelyek közepette olyan történések szereplője lett, amilyenekben csak néki adatott funkció, és amelyekben — bár félig kényszerből — helytállásra is mutatott példát, de a jó ügyre ártalmassá válható, számító félénksége is kiütközött. A magyar múlt egy meghatározott szakasza középgárdájának tagja volt ő. Olyan tagja, aki nem volt ugyan fogyatékosságok híján, de mindennapi munkáját panaszra okot nem adó módon látta el. Azé az igazgatási apparátusé, amely nemcsak hozzátartozik történelmünkhöz, de amelynek jó vagy rossz tevékenysége nélkül nincs is történelem. Végső soron Frideczky számára nemzeti nagyjaink sorában nincsen talapzat, de — elsősorban megyéjének hü, tisztviselőként kifogástalan szolgálata miatt — arra méltó, hogy ne hulljon ki teljesen szűkebb pátriája emlékezetéből. És most vissza az emlékiratokhoz. Eredeti tisztázatuk ismeretlen. Nagy Iván gyűjteménye a múltak viszontagságai folytán részint szétszóródott, részint elkallódott. Kisebbnagyobb részeket őriz belőle Balassagyarmat és Szécsény múzeuma, Nógrád megye balassagyarmati levéltára, de a Magyar Országos Levéltár is, azonban Frideczky fenti emlékirata nincs közöttük. A memoárok fogalmazványát azonban a véletlen a közelmúltban a Magyar Országos Levéltár tulajdonába juttatta: a Frideczky vei rokon Adorján-Szeleczky család egyéb iratanyagával együtt ez is a levéltár őrizetébe került. Pontosabban: kerültek. Fogalmazvány formájában ugyanis három változat maradt az utókorra. A jelek szerint Frideczky először a Görgeyvel foglalkozó, önállónak írt részeket, azután a Lamberg történetét ugyanilyen formában tárgyaló fejezetet, majd az 1848-at megelőző időkre vonatkozó emlékeit egészítette ki kerek memoárrá — mindig az után, hogy Nagy Iván a néki megküldött részekről nyilatkozott, és további munkára buzdította őt. Hogy a három közül melyik lett a Nagy Ivánnak átadott variáns, vagy ez utóbbi nem egy negyedik változat-e, azt csak a tisztázat előkerülése esetén lehet eldönteni. A három fogalmazványban az egyes események elbeszélése, illetőleg periódusok megrajzolása különböző részletességű, adataikban és a szerző értékeléseiben, megjegyzéseiben azonban nincsen közöttük tartalmi eltérés. A közléshez a különböző variánsokból mindig azt választottuk, amely az adott kérdést legbővebben tárgyalja, az illető bekezdés elején pedig megjelöljük, hogy a következő szöveg az általunk A., B. és C-vel jelzett variánsok melyikéből való. Mivel maga Frideczky — feljegyzéseinek tanúsága szerint — munkájának hol az „Életem lefolyásának emlékeihol az „Életviszonyaim"

ss címet adta, Nagy Iván egykori példányának címéről pedig semmit sem tudunk, a memoárnak — megírásának, illetőleg közlésének nem szokásos, szokványos módjára kívánva utalni — a „Szabálytalan emlékirat'' címet adtuk. A szöveg viszonylag kis terjedelmű. Ám olyan adatokat és eseményeket is megörökít, amelyekről eleddig nem értesült a történeti irodalom, és amelyek — ha véglegesen kiállják a forráskritika próbáját — egy-egy részkérdésben módosítják az eddigi közfelfogást. Ebben az értelemben érdeklődésre tarthatnak számot többek közt a reformkorból felidézett epizódok, Lamberg tragédiájának körülményei, a korona megtekintésének leírása, a Vácott történtek bemutatása, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának előzményei, a hadbíróság magatartása Frideczky ügyében, a Madáchról és bírósági ügyéről adott informáiiók, a főispán és Frideczky kapcsolata az 1860-as évek első felében stb. Persze, mint minden visszaemlékezés, Frideczkyé sem nélkülözi a szubjektivitást. Ám e szubjektivitás egyfajta tükre részint annak a kornak, amelyet a szerző megélt, részint az író ama hangulatának és felfogásának, amelyben és amelyből memoárjai megszülettek. Nem irodalmi értéke, hanem korjelző és ismeretlen adatokat közlő volta indokolja publikálásukat.