Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

Frideczky erre csupán magánleveleit tudta bemutatni. Belőlük viszont az tűnt ki, hogy Frideczky a seregellátás ügyében még február közepén is intézkedett. A kormány elnöknek szánt február végi levelet, illetőleg a benne foglalt nyilatkozatot a választmány oly kapocsnak fogja fel, amellyel Frideczky összeköttetést igyekezett a házzal tartani. E levél azt is hihetővé teszi, hogy Frideczky valóban csak Tersztyánszky megnyugtató tudósításától tette függővé debreceni utazását. Mivel pedig várakozása márciusra esett, a Debrecenbe utazás szándékával e napokban sem hagyott fel. E szándék nem tagadható folytonos megléte miatt alakult ki a választmány azon álláspontja, hogy Frideczky igazolt képviselőnek minősítendő. A jelentés felolvasását követően elszabadult a vihar. Frideczky a maga igazolását kérő beadványában cáfolóan érintette már azt a mendemondát, amely vele kapcsolatban kapott lábra, és amely szerint távollétében a császáriakkal paktált le. Most Okolicsányi Antal honti képviselő bejelentette: tud arról, hogy Frideczky valóban kapott ruha- és pénzszerzésre Görgey tői megbízatást, ezt teljesítette is, január 10-e körül azonban hazament, és otthon is maradt. Számos képviselőtársával, így Szabadhegyi Antallal együtt többektől, például egy frissen érkezett honti személytől viszont hallotta, hogy Frideczky jelentkezett a nógrádi császári biztosnál, sőt saját szemével olvasta otthonléte alatt e császári biztosnak ugyanezt állító levelét; hagyja tehát a ház mindaddig függőben Frideczky igazolását, amíg a fentiek valódiságáról nem győződik meg. Miután Szabadhegyi is megerősítette a fentieket, Dobolyi megkísérelte a további vitának elejét venni. Tájákoztatta a házat, hogy a Frideczkyt terhelő hírek a választmánynak is tudomására jutottak, ezért nyilatkozatra szólította fel őt. Frideczky a vádakat aljas rágalomnak minősítette, és becsületszavát adta rá, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el. A választmány előtt e kósza hírrel szemben olyan tények voltak a mérleg serpenyőjében, amelyek tanúsítják, hogy Frideczky a legnehezebb időkben „a leghasznosabb szolgálatot tette", és amelyek miatt — bármilyen deklaráció ellenére is — halálos veszedelem fenyegette volna, ha Windisch-Grätz vagy bármely császári biztos egyről is tudomást szerez közülük. A házat azonban nem elégítette ki Frideczkynek a választmány előtt adott becsületszava. Sőt a jelek szerint már a választmányban is megoszlottak a vélemények az érintett hírek kezelése körül. Mert éppen egyik tagja: Boér Antal állt elő azzal az indítvánnyal, hogy rendeljen el a ház vizsgálatot, hallgasson ki minden olyan személyt, akire a felszólalók hivatkoztak, mert esetleg egy csupán hallomásokra alapozott ítélettel olyan egyén becsülete szenved csorbát, aki ,,a legveszedelmesebb időben kész volt magát a hazáért feláldozni'. Boér javaslatát a gömöri Kubinyi Ödön azzal toldotta meg, hogy a vizsgálatnak Nógrádban kell lefolynia, mert otthonléte alatt egyetlen személlyel se találkozott, aki ne vádolta volna Frideczkyt azzal, hogy az ellenséggel szűrte össze a levet; hallomás után nem kárhoztatható el senki, a választmány véleménye azonban teljességgel elfogadhatatlan; Frideczkyről csupán a vizsgálat eredményétől függően lehet határozni. Hiába hivatkoztak a választmány jelentésének, illetőleg javaslatának védelmében Buda Sándor is, Kazinczy Gábor is arra, hogy a törvényhozás méltóságával összeegyeztethetetlen, ha kósza hírekre építi határozatait. Kazinczy azon provokatív kérdése pedig, hogy Okolicsányi és társai felelősséget vállalnak-e a minden biztos alapot nélkülöző és ezért súlytalan mendemondákért, csak olaj volt a tűzre. Az előbbi érvvel Szunyogh Rudolf azt szegezte szembe, hogy a terhelő hírek vizsgálatát éppen a megvádoltnak és a törvényhozásnak a becsülete követeli. Keresztesi Ambrus az évszázados gyakorlatot idézte, amely szerint a bűnnel gyanúsított köztisztviselőt felfüggesztették állásából, amíg tisztára nem mosta magát. Martincsek Miklós arra mutatott rá, hogy a bizonyítás nem a felhívott képviselők dolga, a vizsgálat elrendelése viszont a ház kötelessége. Okolicsányi pedig közölte: ő képes bizonyítani, hogy Frideczky igenis jelentkezett báró Majthényi Antal nógrádi császári biztosnál, és meg is akarja ezt tenni. A nagy port felvert ügy vitáj- 'al lezárásaképpen Almásy elnök szavazást rendelt. És a választmány javaslatának mindössze két pártolója akadt; még a választmányi tagok is elálltak korábbi végzésüktől. Mindenki más a vizsgálat elrendelésére voksolt! Almásy a vizsgálat vezetésével a Nógrádban egyébként is kormánybiztosként működő Repetzky Ferencet, a megye egyik képviselőjét ajánlotta megbízni, de Besze János javaslatára a ház egy nem helybéli, ezért részrehajthatatlanabb képviselő kiküldése mellett határozott. Ebnek személyéről a másnapi ülésben egyenkénti, de cédulás - titkos - szavazással dön-