Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

A ház — eleget téve az OHB óhajának — 12 tagjának kiküldése mellett döntött. A konkrét személyekre az elnök sorsot húzatott, és negyedikként Frideczky nevét emelték ki az urnából. Pázmándy házelnök javaslatára még az is határozatba ment, hogy a láda feltörésére kiküldött ezen 12 képviselő mellé az OHB-t általa kijelölendő deputátusok, a főrendi házat pedig néhány tagja kiküldésére ugyancsak fel kell kérni. A felsőház december 13-i ülésén helyeselte a képviselőház tervét, a felnyitáshoz delegálta 6 tagját, és végzésként mondta ki azt is, hogy „előre más szekrény készíttessék" arra az esetre, ha a ládának ez alkalommal is erőszakos feltörésére lenne szükség. A bizottság, amelybe az OHB ugyancsak rendelt ki saját kebeléből deputátusokat, eljárt megbízatásában. Előadójaként Patay számolt be december 19-én a képviselőháznak az eredményről. Tájékoztatója szerint előző nap végezték el feladatukat. Először még egy hasztalan kísérletet tettek a kéznél lévő kulcsokkal a belső láda felnyitására. Ezek után lakatost hívtak, de a vaslemezt ő is csak akkor tudta a maga mesterséges kulcsaival eltávolítani, miután lebontotta a láda vasabroncsát. Belül egy újabb ládát is találtak. Ennek kinyitása nem ütközött nehézségekbe, a koronát és a koronázási ékszereket pedig hiánytalanul és épségben lelték meg benne. A bizottság azonban hamarjában nem tudott olyan ládához jutni, amelybe valamennyi tárgy visszarakható lett volna, ezért a meglevő láda kijavítása mellett döntött, és ennek megtörténtekor abba helyezték vissza a koronát. Pázmándy a ház nevében megkönnyebbülten nyugtázta a korona meglétét, és a közvélemény is fellélegzett.

39 Frideczkynek tehát megadatott, hogy koronázás nélkül láthassa meg a koronát. Szerencséje volt, hogy megjelent a kérdéses ülésen, hiszen előzőleg napokon át elkerülte a tárgyalótermet. Hiányzott többek közt december 9-én is, amikor névszerinti szavazás zajlott le arról, hogy a létesítendő katonai főiskolán csupán erkölcstant oktassanak polgári oktató által, vallástant azonban nem. így neki is része volt abban, hogy a ház nem tudott érvényes döntést hozni, mert a leadott voksok száma elégtelennek bizonyult bármi végzés hozatalához.

40 Tevékenysége akkor élénkült meg némileg újra, amikor a ház december közepén Kossuth kezdeményezésére az úrbérvesztett birtokosok kármentesítéséről szóló országos határozati javaslat tárgyalásába fogott. Az osztályok központi választmányának eredeti tervezete szerint az ország megyéit küenc kategóriába sorolták volna, az elsőbe tartozókban 700, az utolsóban 300 forint kárpótlást állapítottak volna meg egy egész úrbéri telek után, ez utóbbi összeg pedig kategóriánként 50—50 forinttal nőtt volna meg. December 23-án azonban Palóczy László az előterjesztett szisztéma bonyolultságára hivatkozva, minden telek után egységesen 4Ó0 forint megszabását ajánlotta. Frideczky mindenek előtt a választmány javaslatának azon eszméje ellen tiltakozott, hogy az állam kármentesítés fejében egységesen minden földbirtokosnak 300 forint előleget utaljon ki. Tette ezt éppen a földesurak érdekében, kijelentve: az előlegezés azt a veszélyt rejti magában, hogy utána majd a földbirtokos „semmit sem fog kapni". Az egységes átalánykárpótlás elvét illetően egyetértett Palóczyval, de ő telkenként a 400 forint helyett 500-at kívánt megszavaztatni. Állásfoglalását a felvidéki birtokosok érdekével indokolta. Hangsúlyozta, hogy a kárpótlás legnagyobb része a robot és a füstpénz elvesztésének kiegyenlítését szolgálja, a robot felhasználása azonban nem a föld jövedelmezőségének mértékétől függött, következésképpen a felvidéki birtokosok kisebb jövedelem ellenében is több robot igénybevételére kényszerültek, mint alföldi társaik, a robot megszűnésével tehát gyakorlatilag többet is veszítettek. Ráadásul a felföldiek fő jövedelme a korcsmáitatás jogának élvezéséből eredt, ezt viszont a deáki törvénytervezet a községeknek kívánta átadni. Ha tehát a felföldiek ezt is elveszítik, az úrbériségért is alacsony kárpótlásban részesülnek, akkor „tökéletesen koldusokká lesznek".*

1 Mégis, amikor Palóczy indítványa felett december 24-én szavazni kellett, Frideczky megint hiányzott (persze sokadmagával), és most már másodízben esett meg, hogy kellő szám hiányában nem lehetett érvényes végzést kimondani.

42 Három nappal később az előlegezés kérdéséről folyt le a szavazás, és az erre vonatkozó javaslat 117:89 arányban megbukott. Frideczky természetesen nem-me\ voksolt, és az 1848. évi nemzetgyűlésben ez volt az egyetlen eset, amikor a többség olyan álláspontot tett magáévá, amelyet elsőnek Frideczky fejtett ki és képviselt. Lehet, hogy e siker feletti örömében hagyta el mindjárt az üléstermet? Tény, hogy az egy perc múlva megejtett újabb szavazásról már hiányzott.