Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

donosok akkor járnak jobban, ha a kárpótlást a szőlőföld nagyságának arányában kapják. Egyidejűleg elvetette Frideczky azt az eszmét is, hogy az állam csupán azokat kármentesítse, akik a szőlőt saját kezükkel művelik, a többiek pedig a dézsmát önzsebükből váltsák meg. Itt megint csak hazagondolt: a szőlőt bérlő, de azt másokkal műveltető birtokosokra. Ugyanakkor leszögezte, hogy a szőlődézsma kárpótlását az állam sem vállalhatja teljesen el. Nem, mert egyrészt a szükséges összeget mindenképpen adókivetéssel kell előteremteni, amit viszont olyan ember is fizetne, aki talpalatnyi szőlővel sem rendelkezik; ráadásul sok államkötelezvény kibocsátása, miután a kármentesítés e formában történik, maguknak a kötelezvényeknek az értékét csökkentené. De másrészt — fejtegette Frideczky - azért sem, mert nem óhajtja a népet „az irigyenadássaT' még jobban demoralizálni. Állásfoglalása szerint a kármentesítésnek mindenképpen a magánosokat, azaz a szőlőhasználókat kell terhelnie. Felszólalása során Frideczky olyan megjegyzést is tett, amely nem éppen demokratikus felfogásról tanúskodott. Mintegy mellékesen, azon nézetének adott hangot, hogy jobb lett volna, ha az április törvények is azt mondják ki: „feleáron megválthatja magát a jobbágy", vagyis, ha az úrbéri kárpótlás felét magával az úrbéressel fizetteti meg a törvényhozás. De az is meghökkentő, hogy állásfoglalását a ház nem tekintette eretnekségnek: senki nem akadt, aki véleményét visszautasította volna! A szőlőügynek még egy vonatkozásához szólt Frideczky hozzá. Nézetkülönbség keletkezett abban, hogy mely szőlő tekinthető úrbérinek, azaz melyik esik az úrbériséget már megszüntető 1848: 9. tc. hatálya alá. Deák törvényjavaslata azt a szőlőt minősítette úrbérinek, amely a telek tartozéka. A képviselők egy része viszont minden olyan szőlőt az úrbériség kategóriájába akart sorolni, amely után birtokosa 1848 előtt is fizetett adót. Frideczky a deáki tervezet mellett foglalt állást, azon az alapon, hogy ha az adófizetés tekintetnék az úrbériség kritériumának, akkor az országnak úgyszólván összes szőlőjét úrbérinek lehetne venni, a szőlőket illetően tehát minden külön törvény alkotása feleslegessé válnék. A szőlőügy kapcsán végülis három konkrét kérdésben mutatkozott külön szavazás szükségesnek. Az még többségi szavazással dőlt el, hogy Deák tervezete értelmében azok a szőlők esnek az 1848:9.tc. hatálya alá, amelyeket a volt úrbéresek úrbéri telekhez tartozó földekbe, kaszálókba vagy elkülönözött legelőikbe ültettek, valamint amelyeket az úrbér behozatalakor kiállított tabellákba az akkori jobbágybirtokosok nevén jegyeztek be. A másik két kérdésben viszont névszerinti szavazást kellett a házelnöknek elrendelni. 129 képviselő távollétében 172-en elvetették a deáki tervezet azon pontját, amelynek értelmében a dézsmaváltság lerovása minden esetben a magános szőlőbirtokos kötelessége lett volna. Az eredeti tervezetet csupán 82-en pártolták, köztük Frideczky is. Ehhez az állásponthoz következetesen, 110-ed magával együtt — 130 ellenében — nemmel voksolt viszont arra a javaslatra, hogy a negyedtelkesnél kisebb birtokos helyett az állam vegye magára a dézsmaváltságot, és a kárpótlást csak a nagyobb birtokosok fizessék önmaguk. (Egyébként nem jó fényt vet a képviselőházra, hogy ugyanazon az ülésen a második kérdés felett megtartott szavazásnál 24 követtel kevesebb volt jelen, mint az első kérdés eldöntésekor.)

36 A szőlődézsma ügyének lezárásával egyidőre ismét megszűnt Frideczky aktivitása. Deák törvénytervezetének a kuriális zsellérek megváltását tartalmazó részének szeptember 22-én lezajló vitájában is hallgatott. Mikor azonban azt a kérdést, hogy e zsellérek önmaguk váltsák-e meg magukat, ahogy az eredeti javaslat tartalmazta, vagy pedig a váltságöszszeget az állam vállalja helyettük, névszerinti szavazással kellett eldönteni, Frideczky a 105 főnyi kisebbséggel szemben a 152 fős többség soraiban az állami megváltás 'eszméjét támogatta. Állásfoglalása következetlenségnek tűnik, hiszen a szőlődézsma esetében éppen az állami megváltás ellen kardoskodott. Valójában éppen hogy következetességről volt szó. Hiszen a ház többségileg röviddel korábban a negyedteleknél kisebb szőlősök dézsmájának megváltását állami feladattá tette, márpedig a kurialisták zöme a negyedtelkeseknél szegényebb állapotú, a váltság fizetésére kevésbé képes volt.

37 Ettől kezdve Frideczky csaknem három hónapon át hangját sem hallatta a törvényhozó testület előtt. Igaz, a ház ülései is az országot ért támadás miatt részint megritkultak, részint pedig, a legégetőbb tárgyak elintézésére szorítkozva, rövidekké váltak. Erre az időszakra esik viszont Frideczky sajátos megbízatása. A képviselőház az előzőekben számta-