Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 13. (Salgótarján, 1984)

II. rész (1842-1864) - 278. Intézkedés a nógrádi megyegyűlés feloszlatására (Balassagyarmat, 1861. november 4.)

Végzés Mire a' megyei közönség egyhangú fel kiáltással a gyűlés megtartását el határozta, annyival inkább, mert a' megyének miképeni igazgatása felett, e' nem várt és nem reménylett esetben némely sürgős és halaszthatatlan tárgyakra nézve intézkedni, kerülnetlennek találtatott, miért is. J = Nm. Bizottm. jhv. 1826/1861. szám, eddig kiadatlan. K = A július 21-i királyi leirat válasz a Deák-féle feliratra, melynek alapelve: a Pragmatica Sanctiohoz, mint alapszerződéshez való ragaszkodás. A 48-as törvényeket hatályon kívül helyező, 1861-ben életbe lépő Sehmerling-féle provizórium, a királyi leirat jellemzője, hogy a császár törekvése ugyan Magyarország ,,beligazgatásának önállóságát" alkotmányos úton biztosítani, de módosításukig" . . . érvényesítendők az „eddig fönállott" jogszabályok. A leiratra adandó válasz tervezetét külön-külön készítik a felirati és a határozati párt tagjai. Deák feliratában ,,a helytállás és kivárás" programját ajánlja a nemzetnek, melyet augusztus 12-én terjesztenek fel a királyhoz. Augusztus 16—-19-én „kegyesen", leirattal kergetik szét az országgyűlést; „állásfoglalása elkerülhetetlenné teszi feloszlatását" - indokkal. Október 27-i dátummal jelenik meg a megyegyűléseket országszerte eltiltó rendelet; a november 5-i új császári parancs valamennyi bizottmány és városi képviselőtestület feloszlatásáról intézkedik, indokként megjelölve a „lázadással határos nyílt ellenszegülós"-üket. Ennek ellenére bebizonyosodott, hogy 1860-1861-ben ki nevezhető maradéktalanul „48-ásnak". (Madách, Teleki első helyen) Nógrád megve Bizottmánya sem kerülheti el sorsát. (SZABAD: i. m. 573-609. PO Tm = gr. Forgách Antal: A Forgách-család gácsi „vonalá"-hoz tartozik, nagyapja, apja cs. kir. kamarás. Született 1819, meghalt 1885; szintén cs. kir. kamarás. 1848-ban Windischgraetz alatt az északi vármegyék főbiztosa, 1849-ben az orosz seregek mellett tábori biztos. 1861-1864-ig Magyarország kancellárja, majd 1865 őszétől, a Schmerling-féle provizórium bukása után, gr. Dessewffy Károlyt követi a főispáni székben. Gács, Kékkő, Kelecsény, Tolmács földesura. (BOROVSZKY 544-546., 596. p.) 278. INTÉZKEDÉS A NÓGRÁDI MEGYEGYŰLÉS FELOSZLATÁSÁRA Balassagyarmat, 1861. november 4. Müller Lajos cs. őrnagy egy cs. csendőr kiseretében a' megye teremébe be. lépvén német nyelven szóval elő adta, 's a' közönség kivánságára a' csendőr által előadását magyar fordításban felolvastatta a' mint következik: „0 Exja a' magyar kir: udvari Cancellár Űr, ő felsége legmagasabb parancsolata szermt, minden bár mi név alatt tartandó nyilvános vármegyei gyűléseket be tiltani 383