Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 13. (Salgótarján, 1984)

II. rész (1842-1864) - 129. Tudósítás Madách Imre nővérének, Madách Máriának megöletése tárgyában (Szeged, 1850. január 21.)

A központosító törekvések a parasztság, a liberális középnemesség részéről egyaránt ellenállásba ütköznek. Ennek az ellenállásnak megtörése, a megfélemlítés az önkényuralom egyik fontos feladata. 1849 decemberében alakítják ki a katonai diktatúra megyei szervezetét. A megye volt tisztikarának nagy része - a másodalispán Jankovich László vezetésével — állásában marad. A megyében nyolc járást alakítanak ki: Sorsz. Járás Székhelye Járási biztos (a későbbi jár. főszolgabíró) 1. Balassagyarmati Balassagyarmat Komáromi Imre 2. Füleki Fülek Bubla Károly 3. Kékkői Kékkő Ruttkay János 4. Losonci Losonc Prónay Pál 5. Nógrádi Nógrád Baloghy Elemér 6. Szécsónyi Szécsény Bory György 7. Sziráki Szirák Mátyássy István 8. Sztregovai Divény (Gács) gr. Forgách Jenő A járások élén a szolgabírók a járás közigazgatási ügyeinek intézői. — Hivatalosan azonban ezeket az elnevezéseket nem használják. Helyettük: a vármegye neve „kormányzati kerület", a megyefőnök neve „kormánybiztos", a járás pedig „politikai igazgatási járás," élén az „igazgató szolgabíró". 1851-ben a kerületek fölé Helytartóságot szerveznek. Ennek élére Albrecht főherceg kerül. 1853-ban az abszolutizmus új közigazgatási szervezetet épít ki. Öt katonai kerületet hoznak létre és öt helytartósági osztályt a régi katonai kerületekben. Ezek központja is Budán van, élén változatlanul Albrecht főherceggel. A megszűnt katonai kerületek helyén szervezett közigazgatási kerületek megközelítőleg azonos területen jönnek létre, mint elődeik. Kimaradnak azonban a több megyét összefogó polgári kerületek; most a megyék közvetlenül a kerületekhez tartoznak. Ennek az öt közigazgatási kerületnek az élén áll a kerületi főispán (a pozsonyi kerületben a már említett gr. Attems), a megyék élén a megyefőnök. Nógrádban 1853-tól gr. Pongrácz Arnold (1854-1859 között Kapy Ede). A járások megmaradnak változatlanul. (SZABÓ 9-12. p., TRATTNER 1850-1852. évf., PR Krúdy 176-178. p., SASHEGYI: i. m.) Tm = Madách Mária: Madách Imre nővére. 1813-ban született; 1833-ban feleségül megy baráti Huszár József keszegi földbirtokoshoz. Házasságukból két gyerek születik: József és Anna, aki 1858-ban szentimrei Károlyi Miksa pinci földbirtokosnak, az 1848/49-es szabadságharc vitéz huszár alezredesének lesz a felesége. Madách Mária második férje mankó-büki Balogh Károly. Házasságkötésük ideje 1847. május 20. Férje dragonyos kapitány, aki 1848-ban elhagyja az osztrák dragonyosezredét és átlép a honvédseregbe; később őrnagy a Hannover-huszárezredben. Részt vesz az isaszegi lovasrohamban, harcol Bem seregében Erdélyben és 1849 júliusában megsebesül. Felesége értesülvén a szomorú eseményről, az ifj. Huszár Józseffel (15 éves) és szolgájával férje keresésére indul. De soha nem térnek haza (csak a szolga.) 1849. augusztus 16-ra virradó éjjel román parasztok kirabolják és Lúgos környékén, Marosszlatina mellett meggyilkolják őket. {Fiát, az alig egy éves Balog Károlyt özv. Madáchné neveli). (BK: i. m. 20., 29;, 108—111., 135., 144-147. p., STAUD I. 5., 24., 43., 91., II. 143., Czeglédi Imre: Adalékok a Madách-család tragédiájához. Békési Elet 1977/1. 90-97. p.) Vö. MT 332. p., KF Pf 1968/4. 71-72. p., Szendrey Julia levelesládájának kincsei. Közli: Mikes Lajos Bp. 1928. 61-62. p. (Prózai munkái sorában a 13.) ,, A honvéd neje" — elbeszélés -, a végén zárójelben: Egyéb iránt emlékezés Huszárné halálára, akit a Meszesben az oláhok gyilkoltak meg fiával együtt; uez: OSZK Kézirattár: Fond. VII/200. Szendrey Júlia eredeti prózai munkái (14) Ebben A honvéd neje c. elbeszélés. Fácsét: Német-román mezőváros Krassó vármegyében a Bega csatornája mellett 150