„…úgy határozotta tekintetes vármegye…” - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 11. (Salgótarján, 1981)

STATUTUMOK

17- szer. Cselédtül semmit a gazdája híre nélkül megvenni, annyival inkább italára általvenni nem szabad, különben, aki ez ellen vét, mint orgazda, úgy fog büntetődni. 18- szor. Aki a cselédnek alkalmatosságot ád az elszökésre, vagy annak helyt ád és lappangatja, úgy, aki a más cselédjeit szolgalatjának felidejében elcsalja, vagy megfogadja, az, a megsértett félnek panaszára, a gazda kárának és költségeinek megfordításán kívül meg is büntetődik. 19- szer. Az idejének kitöltése előtt elszökött cselédet a gazdája jelentésére a szolgabíró úr, nem várván a vármegye rendelésétül, mindjárt fogattassa el és 24 pálcaütésekkel megbüntetvén, annyiszor, amennyiszer, adja vissza a gazdájának, ha pedig az szolgálni nem akarna, küldje a tömlöcbe. 20- szor. Valahol ezen cikkelyekben gazdáról és cselédről szó vagyon, az úgy értetődik, hogy gazda és gazdasszony, szolga és szolgáló, mindnyájan egyformán köteleztetnek az ott levő rendelésnek megtartására. 21- szer. Ezen rendelések ellen akik járnának, azok minden esztendőben, ha nemesek, 24 rft-okra, ha parasztok, 24 pálcaütésekkel büntettessenek. 22- szer. Mely rendelések köztudomány és szoros megtartás végett minden helységek jegyzőkönyveiben beiktattassanak és mind a gazdáknak, mind a cselédeknek magok miheztartása végett közönségessé tétessenek. Eredeti, tintával írt tisztázat NmL Nm kgy iratok, e) Vármegyei szabályrendeletek: Liber normalium (a továbbiakban: Statútumok) 1811—1836., 189—193. lap. A rendeletet a megyei közgyűlés 1814. augusztus 27-én alkotta meg. 24. AZ ÍRNOKOK FIZETÉSÉRŐL 1815 A jegyzői hivatal cancelláriájának jobb rendbe hozása és az írászoknak megszaporítása iránt a főméltóságú Királyi Helytartó Magyar Tanács eleibe terjesztett folyamodásnak óhajtott sikere nem egyhamar reményltetvén, minthogy a munkák sokasága és azoknak helyes expeditiojok jelen való orvoslást kívánnának, addig is is míg e tárgyban felsőbb intézet érkezhet, ezen cancelláriának állandóan itt, az összejöveteleknek helyén, Balassagyarmaton leendő megmaradása folyó esztendőbéli Szent András havának 1. napjátul határoztatván meg, az arra való immediátus felvigyázás a levelestárnoki hivatalhoz kapcsoltatik, úgy, hogy a levéltárnok szinte állandóan itt helyben lakni tartozzon. Hogy tehát ezen cancelláriában levő két állandó frászok mégis valamennyire élhessenek s magokat ruházhassák, az elsőnek fizetése, mely mostan száz forintokra terjed, a drágaságnak tekintetéből másik száz forinttal szaporíttatván, szállásának bére 50 forintokban határoztatik meg és így ennek az egész esztendei bére 250 forintokban, a másodiknak továbbá mostani fizetése csak 66 forintokat negyven krajcárokat tévén, minthogy az adószedői hivatalnál két írász nem éppen annyira szükséges, ottan csak egyik maradván, a másiknak bére 46 forintokkal ehhez kapcsoltasson,