Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek 1950-1970 - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 10. (Salgótarján, 1980)

Dokumentumok - II. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

■a beruházások terén sem tud semmit sem felmutatni.

A nagyobb gazdaságok eleve nagyobb követelményeket támasztottak a vezetés terén is. Mind több felsőfokon végzett szakember állt munkába, akiknek 90%-a jelenleg egyesült tsz-ben dolgozik. A kis tsz-ek (pl. Szendehely, Szátok, Szécsénke, Felsőpetény) szakmai vezetői maximálisan középfokú végzettséggel rendelkezik. Ez a kontraszt egyre «lesebben jelentkezik a vezetés módszereiben.

Számos és jelentős előnyt juttatott az egyesült tsz-eknek a megfelelő partnerekkel kialakult kapcsolat. Az utóbbi két évben egyik legeredményesebb ágazatunknak (a baromfinak) fejlődése a Bábolnai Állami Gazdasággal való kooperáció eredménye. Kis termelőszövetkezeteink nem elégítették ki a partnerral szemben támasztott igényeket, a versenyben lemaradtak és a máshol oly eredményes baromfi-ágazat itt gazdaságtalanná vált és likvidálásra került (pl. Szendehely). Pozícionális hátrányuk más területen is egyre inkább megmutatkozik.

Kétségtelen tény az is, hogy az állam a sokszor igen jelentős összegű támogatást elsősorban a stabilabb, nagyobb gazdaságoknak adja, mivel a hasznos megtérülésre itt lát nagyobb garanciát. Közvetlenül jelentkezik ez a szakemberek és a beruházások támogatásában, ami az egyesült tsz-ek anyagi erejét évente több millió Ft-tal növeli, a kis tsz-eket viszont nem érinti. A polarizáció tehát ezen a téren is szükségszerűen folyik.

2. Az egyesülések következményei azonban számos nem kívánatos momentumokat is tartalmaztak eddigi gyakorlatunkban.

Egyik, esetenként súlyos, problémát az jelentette (sőt jelenti még ma is), hogy az egyesült tsz-eket alkotó falvak között különféle okokból nincs kellő összhang. Kellő összehangolásuk sem az egyesülés során, sem azt követően nem történt meg. Ennek oka, több esetben arra vezethető vissza, hogy a vezetők egyesülés után a régi falujukat még sokáig több előnyhöz juttatják, mint a másikat. Általában azok a községek érzik hátrányosabb helyzetben magukat, amelyek nagyobb, erősebb községhez csatlakoztak (pl. Horpács, Pusztaberki, újabban Borsosberény és bizonyos mértékben Rétság is). A „kisebbségi érzést” talán az az objektív tény váltja ki, hogy ezekben a községekben egyelőre nincs mód a gazdálkodás nagy beruházásokkal való fejlesztésére. Ennek tudatosítása természetesen nem könnyű, de nem is fordítottunk rá megfelelő gondot. Módosítani kell azt a korábbi gyakorlatot, amely szerint az egyesülő tsz-ek régi vezetői feltétlenül felelős posztra kerültek az új tsz vezetésében is. Ez „jobb” esetben „csak” annyit jelentett, hogy az illető nem tudta megfelelően ellátni új körét, rosszabb esetben pedig erkölcsi magatartása teljességgel alkalmatlanná tette a vezetésre (pl. Nógrádsáp). Számos a hiányosság az egyesült tsz-ek szervezeti felépítése terén is. Az üzemegységek nem kapták meg a szükséges önállóságot, az önállósággal együttjáró nagyobb döntési szabadságot és az ebből következő fokozott felelősséget (aminek oka esetenként az előbbiekre vezethető vissza.) Ezért az első számú vezető idejének egy része részproblémák megoldására irányul.

186