Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - V. A kapitalizmus kora az I. világháború végéig (1849—1918)

A MEGYEI CSENDBIZTOS KORSZERŰBB FEGYVEREKET KÉR A PANDÚROK SZÁMÁRA 1868 ad 193/1868. közig. Nógrád megye Kékkői járás csendbiztosától Tekintetes első alispán úr! Főfeladatom, már hivatalos kötelességemnél fogva is, de leginkább az emberiség érdekében mindent megmozdítani, miszerint a rend és csend, személy- és vagyonbiztonság minden áron biztosíttassák és fennttartassék; — minthogy azonban ezen cél az esetben érethetik csak utol, ha a megye legénysége, illetőleg közbátorsági katonasága (mert szoros értelemben véve a pandúr nem egyéb, mint katona, ki életét az emberiségért kész és köteles minden percben feláldozni) — kellően felfegyverezve lészen; — miért is hivatalos tisztelettel bátor vagyok felkérni tekintetes első alispán urat, méltóztassék a pandurság fegyverét miután azok hasznavehetetlenek, különösen a mai hátultöltők ellenében, ugyancsak hátultöltőkkel felcserélni: nehogy a balatonfüredi eset megyénkben is ismételtessék, hol a pandurság fölött a rablók csak azért győzedelmeskedtek, mert emezek hátultöltőkkel voltak ellátva, míg a pandurság a mieinkhez hasonlókkal lett kénytelen ellenükben fellépni, minek következése az lett, hogy egy halott és több sebesülttel kényteleníttettek hátravonulni és a rablókat zsákmányaikkal útnak bocsaj tani. Hogy a tél beálltával hasonló esetek megyénkben is fordulhatnak elő, nagyon valószínű, miután az alföldségről, Baranya, Somogy, Veszprém megyékből a rablócsoportokat részint katonasággal, részben pandursággal vették üldözőbe, kiknek egy része (az alföldi) nézetem szerint a Mátrákat, túl a Dunaiak pedig jég beálltával hegyeinket fogják meglepni; minek folytán a kékkői és szécsényi járás lészen a legnagyobb zsarolásoknak, kétségbeesés és rettegésnek kitéve. Mindezeket még mindig jókor, nehogy elkéssünk, tiszteletteljesen becses figyelmébe ajánlva s hivatalos kérésemet ujitva maradtam Nagyorosziban, 1868. év szeptember 29-én Diószeghy csendbizos NmL Nm, alisp. 1257/1868. szám A kiegyezés utáni évek paraszti ellenállásának egyik sajátos megnyilatkozása volt a betyárvilág újjáéledés.e Ekkor a hatalmi szervek még nem épültek ki kellőképpen, a pandurság sem tudta még megfelelően ellátni a feladatát, mint ahogy azt az osztrák csendőrség tette az abszolutizmus éveiben (erre utal a fenti levél is). így kerülhettek felszínre azok a bátor, más körülmények között talán a társadalomnak hasznossá válható tagjai, akik harcot hirdettek a fennálló társadalmi rend ellen és a végrehajtás jogát is maguknak tartották fenn. Ezek a betyárok a nincstelenek soraiból kerültek ki. Mint a korabeli csendbiztosi jelentésekből kiderül, a betyárok (akik közül megyénkben a Mátra hegyeiben tevékenykedő Vidróczki Márton, valamint Benkó Sisa István és Krúdy Kálmán neve ismeretes főként) elsősorban a parasztság vámszedőit fosztogatták és ezért a községek, puszták lakói részéről oltalomban részesültek.