Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - V. A kapitalizmus kora az I. világháború végéig (1849—1918)

ellen, mert az Kossuth Lajost és a magyar ministériumot huncvutolta és átkozta, hogy a magyar bankjegyek ellen kikelt, hogy azokat érvénytelennek nyilvánította és szóval, hogy a magyar ügynek ellensége ... — Ami pedig Kéri Mihályt illeti, azért fogták el, mert a szabadságot rosszul magyarázta, pálinkamérésre unszolta a lakosokat, az uraság tábláit készült elosztani..." (Uo.) Mindezek ellenére a megyefőnök nem annyira a politikai vádakat hangsúlyozta ki, hanem a hivatali hanyagság vádját, amely a közvélemény szemében kevésbé rokonszenves színben tüntethette fel a vádlottat. A vizsgálat után a megyefőnök javasolta a biztosnak: „...több meghiteltetett tanuk vallomásaikból az tűnt ki, hogy az említett személy felségsértő, miután az efféle veszedelmes és bűnökkel terhelt egyén a jegyzői hivatal viselésére nem alkalmazható, Uraságodnak ezennel meghagyom, hogy azt tüstént a jegyzői hivataltól elmozdítván, vagyonát is, miután 5 esztendei faluszámadással tartozik, öszveirván, zár alá venni, sőt miután mint néptanító és éneklő sem tehetne szolgálatot, az illető plébános úrral egyetértőleg őt azon hivatalból is elmozdítani s alkalmatosabb és hűségesebb egyénnel azon állomást betölteni igyekezzen." 6. DOLÁNYI JOBBÁGYOK ÚRBÉRI PANASZA 1850 Nagyságos Cs. k. kormánybiztos ur! Nagyhatalmú kegyelmes urunk! Mély alázatossággal, s leboruló könyörgéssel folyamodunk őnagyságának s kegyelmes urunknak szine előtt. Mert nyilvánságos szembetűnő, sőt érező, a dolányi szegénységnek ügyefogyott sorsa, a helyheztetett állapot ja, mely által kénytelenek vagyunk panaszos sorsunkat megvallani, s az rajtunk könyörülő kegyelmes urunk elébe idéztetni: Mert az helybéli földesuraságok kevésbé sem tekintvén mi szegénységünket, az kevés kertünknek, kenderföldünknek az eddigi hasznavehetésünktől minket elmozdítván és azokat tulajdon használataikba foglalták, s tőlünk elvették; valamint szinte a marháinkat is az addigi gyakorlatban lévő páskomból már jelenleg kitiltották, sőt még azon csekélyebb baromfiféle legeltetésüket még az útféléken sem engedik. — És így valóban a földesurainktól legkevesebb jótett sem élvezi keblünket gyarapodásunk előmozdítására. Ily esetben tehát, mivelhogy éppen semmink nem lévén és mégis a fentemlített uraságok tőlünk tetemes és felesleg való szolgálatot (robotot) követvén, s annak teljesítésére minket kényszerítvén és azt nem teljesítőket az házakból való kibecsléssel s több afélékkel fenyegetvén; nem tekintvén azt, hogy azoktól számos évek óta az adófizetést, katonaállítást és az katonaélelmezéseket, egyszóval mindent, ami ránk mért volt, lehetőségünkhöz képest kiszolgáltattunk, s jelenleg is kiszolgáltatjuk. — Ily szomorú helyzetünkben tehát midőn mindenekből kizáratunk, ellenben pedig az felesleg való robotokat, adófizetéseket és az mindennapi szükséges élelmünket kétkezi munkánk után való keresést meg nem lábalhatjuk, ezen okból legmélyebb alázatossággal folyamodunk őnagysága kormánybiztos nagyhatalmú kegyelmes urunkhoz, méltóztatna mi valóban szánakozásra méltó állapotunkra kegyesen és könyörülő szívvel irgalmasan tekinteni: és a fentemlített uraságoknak azon rajtunk vett határtalan hatalmukat