Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - IV. Forradalom és szabadságharc (1848—1849)

irat benső tartalma első alispán előadása szerint is nem a megyei közönséghez szól, első alispán úr alkotmányos érzelmei sugallatát a közel körülményekkel egybeillesztve bölcs belátása szerint intézkedendik, s figyelmezve különösen a megyebeli népnek zsarolások elleni megóvására, amennyiben szomszéd Hont megyebeli polgártársaink szerfeletti élelmezéssel való terheltetése előhozatott volna, e tekintetben Hont megye alispánjával magát érintkezésbe téve, megyénk lakosai által azoknak katona-élelmezésbeni felsegélésüket aként eszközölje, hogy a Hont megyei lakosokra császári katonaság élelmezésével netalán súlyosodandó teher némileg enyhíttessék. A megyei tisztviselő elnök alispán úr rendeleteit, melyeket az körülményekhez képest hozzájuk intézend, sikereim tartozand. Kiadta főjegyző Veres Pál s. k.. OL, lg. Min. Áll. ügy. 2837/1849. Közli Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. II. kötet, Bp. 1952. 388—389. old. Mivel 1849. január 18-án a Windischgratz irányítása alatt álló császári csapatok Balassagyarmatot birtokukba vették, a megye vezetésének a forradalom ügyéhez való kapcsolata az ország más vidékeihez képest sajátosan alakult: nyíltan egyik félnek sem kívántak ellentmondani, ezért született az az elhatározás Fráter Pál alispán javaslatára, hogy a császáriak parancsait végre kell hajtani, de a magyar kormány ügyét továbbra is kell segíteni^ a császári proklamációk kihirdetését pedig a papokra kell bízni. A megyei tisztikar tehát a kényszer hatására behódolt, de a debreceni kormánnyal sem szakította meg kapcsolatait. A sajátos helyzet 1849. április 12-ig tartott, a honvédcsapatok ugyanis ekkor foglalták el Balassagyarmatot. 4. REPECZKY KORMÁNYBIZTOS ELKÉPZELÉSEI A FORRADALOM ÜGYÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁT ILLETŐEN 1849. Tisztelt Barátom! Itt az idő Nógrádról gondoskodni. Nem azért esett — szakadt le egy időre e megye a haza szívéről, mintha itt nem lett volna elegendő jó elem, de azért, mert nem volt vezető. Nógrádnak leigáztatási múltjáról én csupán ez egy vonást tapasztaltam, csupán ezen egy fájdalmat hallottam minden oldalról; ez sújthatja a januári kormányt, a fő- és alispánokat: és én magam is azt hiszem, mert ha itt van, ki a dolgoknak élire áll, ez a szép jellemű megye oly gyalázatosan soha el nem esik. Arról, kit óhajtanának főispánul, egy betűt sem tudok, gondom sem volt reá. Én nem adtam irányt, miből kifejlhetett volna, magától pedig sehonnan, tudtomra sem fejledezett semmi. Azon szimpátiát Ráday, mellyel a januári napok előtt bírt, azzal, hogy Debrecenben nem volt, itt nem növelte, mert ezt is tudják a megyében. A leigáztatás ideje alatt tőle e megyébe csak egy biztató lelkesítő szó nem érkezett, ezt is tudják. Hallottam panaszokat, hogy e megyét elhagyta a kormány, elhagyta a főispán, elhagyták az alispánok, nem volt csoda, hogy elesett.