Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - III. A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

várak és teóriák mindaddig, mig szomszédjainkkal kölcsönösen nem értekezünk főleg a vámok eránt; addig hasztalan épitünk bár az ország minden széleiig vasutakat, vashidakat, céltalanul röpülnek a kereskedésre nézve gőzöseink, ha honunk határin túl, egy szomszéd vagy távoli világ piacain a magyar lobogót fel nem üthetjük! Ezt pedig a természeti igazság szerint is, csak vámszerződés mellett lehet eszközölni. E részben a kormány közbenjárását el nem kerülhetjük; hiszem, hogy ő atyailag fog, de köteles is hiv magyarai, a kereskedő világ besorozásáról gondoskodni; mi azonban, ha kellő figyelmét nem gerjesztené, s eziránt biztositást nem nyerne a nemzet, követjeink által az adó leszállítását sürgettetni vélem; mert ahol nincs mód, ott hogy lehessen fizetést kívánni; márpedig a szegény adózó nem a nagy adó végett nem képes azt fizetni, mert az Austria, Stayer, morva, cseh s a többi tartományokban sokkal nagyobb, mint nálunk; de azért, mert a magyar adózó szintoly átalányos bajban van, mint a földesurak, hogy nem birja termékét eladni s az uzsorások... körmei közt sínylődik. Ezek volnának, miknek orvoslása és eszközlése követeinknek utasításul adódnék a kereskedési tárgyra nézve; mely nézeteimnek irásbani előterjesztését, ha a tekintetes választmány az angol s franchon szellemi példájára — gyengélkedő egészség esetében elfogadhatónak vélni kegyeskedik — egyszersmind a kereskedési tárgyban az adandó követutasitási szavazatom lévén — különös tisztelettel vagyok a tekintetes választmány alázatos szolgája Balogh László követutasítási választmány egyik tagja Kövesden, márc. 8-án 1844. NmL Nm. kgy. 124/1844. szám. A negyvenes évek elején a reformeszmék körüli viták egyre élesebbé váltak. Az 1839/40. évi országgyűlésen, a megyebeli liberálisok veresége következtében ugyan kevésbé aktív követek képviselték Nógrádot, de mint Sréter János alispán beszámol művében, egyes kérdésekben progresszív álláspontot foglaltak el. Így, ... a bányász dolgok iránt a megyei küldöttség által tett észrevételeknél legszembetűnőbb azon fontosság, amely a bányászságnak tulajdoníttatik. Ugy látszik, mintha a nógrádi küldöttség a nemzeti gazdagságokat a nemes ércek birtokában helyeztette, mintha a bányamivelést a szorgalom leghasznosabb nemének tekintette volna: mert ennek mindenek fölött elsőséget akart adni. Azért minden törekedését oda fordította, hogy az egész országra nézve oly hasznos, oly szükséges szorgalom ága célirányos rendszabások által minél nagyobb virágzásra emeltessék. Evégre tett gyakorlati javaslatok a küldöttség tapasztalási és tudományos ismereteiről szép bizonyságot adnak, s mindenképp arra méltók, hogy az országos küldöttség munkájával összehasonlításba tétessenek .. (Sréter János: Visszaemlékezések. Buda, 1842. 34. old.) Az 1843/44. évi országgyűlés a reformkövetelések jegyében zajlott le. Igaz, a magyar ipar és kereskedelem ügyében törvények nem születtek, érdemes elolvasni a nógrádi javaslatot, amely szintén közrejátszhatott abban, hogy a megye is fáradozott a Védegylet létrehozásán, illetve támogatásán.