Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - II. A három részre szakadt Magyarország korszaka (1526—1711)

És mivel az úri és nemesi rend között is lészen annak kemény büntetése

; arról írott Nemes Vármegyénk statútuma szerint úgy, hogy a nemes ember első szitokért hat forintra, másodszor tizenkettőre, harmadszor huszonnégy forintra büntettessék. Szabados lesz mindazáltal a nemes embernek a pénzbéli bírság helyett, úgy mint a parasztembernek pálca alá adni magát. Negyedszer Viceispánunk és szolgabíránk eleiben, vármegyénk exmissionálisa nélkül is bizonyos törvénynapra citáltassák és ott minden törvényes orvosságot félre tévén érdeme szerint büntetődj ék. Ha azon sem tanulna, tehát ötödször vármegyénk eleiben citáltassák, aholott reá bizonyosodván a káromkodás, másoknak példájára feje vétettessék érette, azért valaki hallja a káromkodást és be nem jelenti, akár tiszt, akár közember, nemes vagy nemtelen légyen, viceispán úr hat forintra büntethesse, minden személyválogatás nélkül... NmL Nm. kgy iratok 5. doboz, 9- d- 1691- júl. 13. Közli Sinkovics István: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526—1700. Bp- Tankönyvkiadó, 1968. H/2, köt. 744 —755- old., valamint Kolosváry—Óváry: Corpus statutorum IV/1- köt. 517—528. oldA XVI—XVIII. században működő paraszti önvédelmi, rendfenntartó szervezet, az ún. „parasztvármegye" elsősorban a Duna—Tisza közén, valamint az Északi-hegyvidék nyugati és középső részén fejlődött ki. Főfeladata volt, hogy a jobbágyságot megszervezze a császári zsoldosok, a török katonák és mindenféle kóborlók elleni védelemre. A parasztvármegye fenntartása a nemesi vármegyének is érdekében állott, hiszen csak így tudták a gazdasági hasznot hajtó parasztságot megvédeni. Ezért került sor arra többek között 1691-ben, a török háborúk korszakának közepén, hogy a vármegye szabályozza a parasztvármegye tevékenységét és más, a megye népét érintő fontos kérdéseket. A szabályzat, melynek teljes címe „Az szegénységhnek Vármegye közé való adózzásáról, portio fizetéséről, szolgálattyáról és Tolvajok kergetéséről kiadatott Nemes Nógrád Vármegye Rendeléssé és Instructioja", 17 pontban sorolja fel mondanivalóját. 10. TANÚVALLOMÁSOK A BOSZORKÁNYSÁGGAL VÁDOLT NAGYOROSZI LISKA ZSUZSANNA ÜGYÉBEN 1692 1. tanú Lengyel János, Nagyoroszi nemesi községben lakó szabados, kb. 28. éves eskü alatt vallotta: Az első (pontra). Tudja az elmúlt nyáron öszve háborodván Liska Zsuzsanna Palásthi Balázzsal, útjában az Palásthi Balázs lába annyira megromlott, hogy alig ment haza; most is rosszul van lábára; a tanút is megfenyegetvén, mindjárt azon éjszakára lábára megromlott, és most is minden újságon kipattogoz az lába. Méhes Jánosnétól pálinkát kölcsön kérvén Liska Zsuzsanna, hogy nem adott, másnap annyira lett az leánykája, hogy ha pálinkát nem küldöttek volna az asszonynak, Isten tudja mi lelte volna, s maga az leánykát megkenvén azt mondotta: semmi gondja nem lészen a leánykának, amint hogy nem is lett. A második (pontra). Palásthi Balázsnak orvosságul azt ajánlotta, hogy három határbul fát szedjen, s avval mossa meg, ördög szarát ad őneki, kivel is füstölje meg lábát, amint hogy gyógyulgat is. A harmadik és negyedik (pontra). Az szügyellős fekete kakas Liska