Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - I. A mohácsi vész előtti kor (—1526)

Kelt. Budán, Szent Vitus és Modeszt ünnepén az Űr 1491., magyar királyságunknak 1., cseh királyságunknak pedig 20. évében. Ulászló... Mivel' az igazak az igaztalanok miatt és az ártatlanok a roszszak kihágásai miatt nem akadályoztathatnak; hívségeteknek tehát határozott utasítással megparancsoljuk, hogy amennyiben, míg és amikor a Nagy Oroszfaluban lakó oroszaink, avagy azok emberei vagy barátai, akik jelen levelünket felmutatják, élelemszerzés céljából az ország különböző részein megjelennek, dolgaikkal és áruikkal a ti földjeitekre, községeitekbe, tisztségviselőitek elébe eljutnak, azokat, azok embereit, barátait senkinek a kérelmére személyükben elítélni, bíróságotok elé idézni, dolgaikat vagy áruikat lefoglalni, vagy eltiltani semmiképpen ne merészeljétek. Kelt, mint fent. Másolatból közli Katona: História eritica regum Hungáriáé Tom. X. Ord. XVII. 290—291. old. Latin eredeti. A magyar királyságnak kezdettől fogva nagy gazdasági problémát jelentett a népesség számának gyarapítása. Ezért az uralkodók I. Istvántól kezdve német, francia, olasz és bizánci, stb. földről igen sok, a gazdasági viszonyok miatt kivándorló földműves és pásztorkodó népet telepítettek az országba. A telepes csoportok gyakran a saját régi jogszokásaiknak megfelelő kiváltságokat kapták meg. Hasonló volt a helyzete a megye nyugati részébe érkező orosz telepeseknek is, akiknek emlékét őrzi az oklevélben említett Oroszfalu (ma Nagyoroszi) neve is. A falu kiváltságainak, illetve városi jogainak a kérdése évszázadokon át foglalkoztatta a megye vezetőségét, így a nagyorosziak gyakran kényszerültek arra, hogy kiváltságaik megerősítését kérjék. Ezt a kérést teljesítette II. Ulászló is a közölt oklevélben. 11. NÖGRAD, HONT, PEST ÉS HEVES VARMEGYÉK SÜRGETIK A PARASZTFELKELÖK ELLENI SEGÍTSÉGET ABAÜJ VÁRMEGYÉTŐL 1514 Nagyságos és nemes férfiak, tisztelt uraink és barátaink! Uraságtok — úgy hisszük — nagyon jól tudják, hogy országunkban mennyi emberölést, paráználkodást és szegyentelenséget, gyilkolást és gyújtogatást kellett elszenvedniük az embereknek azoktól a gonosztévő, hírhedt gyikosoktól, akik magukat kereszteseknek nevezik, pedig inkább Krisztus keresztjének az ellenségei ők. A keresztes (vagy helyesebben mondva gyötrelmes) név alatt jelentkező paraszti kegyetlenség a közismert gonosztévő és annyi rossz okozója Zekéi György vezetése alatt annyira elvadult, hogy a Tiszántúl a Maros folyótól egészen Váradig és Debrecenig majdnem minden nemes embert elpusztított és ez történt volna mi magunkkal is, ha irgalmas és könyörületes Urunk nyomorúságunkat szívén viselve azok felett véres csatában nemrégen Paztoh város közelében győzelmet és diadalt nem tett volna számunkra lehetővé. Már ugyanis közel két hónapja táborba szálltunk és bárhol tudomást szereztünk arról, hogy a gonosztévők gyarapodnak, vagy gyülekeznek, oda fordulván vagy