Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - VII. Horthy-korszak (1919—1944)

iNSÉGAKCIÓK SZERVEZÉSE A MEGYÉBEN 1932 A vármegye főispánjának ínségakciója A vármegye főispánja egy vigasztalan és minden számítást felülmúló rossz aratás után a kenyér nélkül maradt lakosság ellátásának biztosítása végett kérelemmel fordult a vármegye közönségéhez, főként annak tehetősebb tagjaihoz s kérte, hogy mindenki a rendelkezésre álló módon akár pénzben, akár természetben járuljon hozzá az ínség enyhítéséhez. Ugyanakkor a vármegyei helyzetnek őszinte feltárása mellett előterjesztést tett a belügyminiszterhez, a népjóléti miniszterhez és a földmívelésügyi miniszterhez, kérve a legmesszebb menő támogatásukat. A vármegye közönsége megértve az idők súlyos szavát nagy áldozatkészséggel jött az ínségesek segítségére, s a kormány is igyekezett a lehetőséghez képest a legtöbbet nyújtani. Egyesek adományából befolyt 8 vagon tűzifa, 87 q burgonya, 15 q liszt, 59q búza, 10 q tengeri, 5 hl bor, 4200 P készpénz és több másféle kisebb ruha- és élelemadomány. Az ínségakciónak legfontosabb részét a lakosságnak élelemmel és ruhával való ellátása tette, ezen felül gondoskodás történt a gyemekek tejjel való ellátásáról, tüzelő szétosztásról, egészségi és jóléti intézmények támogatásáról. Az ínségakció arányait illetőleg példaképpen megemlítem, hogy kiosztásra került 400 pár gyermekcipő, 420 rend fiúruha, 320 bakancs, 200 gyermeksapka, 150 gyermekbakancs, 200 szvetter, azonkívül ing, harisnya és egyéb ruházati cikkek, melyeknek túlnyomó rész helybeli iparosokkal lett elkészíttetve. Rendkívül nagyjelentőségű volt a vármegye főispánjának ama elhatározása, hogy a kimustrált csendőr- és rendőrruhák megvételével és átalakításával sokszáz munkás felruházását tudta biztosítani. Salgótarjánban kb. 500 munkás lett foglalkoztatva állandóan inségmunka keretén belül, Lőrinciben egymagában 16 000 ebéd osztatott ki. Nagymaroson az összes szegény gyermekek állandó tej ellátásban részesültek. Végül meg kell említeni a Nógrádvármegyei palóc háziipar ínségakció keretében való felkarolását is. Ennek főcélja az asszonyok foglalkoztatása volt, mellékcélja pedig a nagyértékű és általános keresettségnek örvendő népies háziszőttesek fenntartása. Ezen akció is várakozáson felül sikerült, mit legjobban bizonyít, hogy az elkészült szőttesek nagy része a Nemzetközi Vásáron elkelt és népünk munkássága iránt az egész ország érdeklődését felkeltette. Ezen akció még azon előnnyel is járt, hogy az értékesített kézimunkákból befolyt összeg további munkáltatásra használható fel. Bár az ínségakció befejezést nyert, s a rendelkezésre álló hitelek felhasználtattak a takarékosság elvének legszigorúbb szem előtt tartásával, mégis sikerült elérni azt, hogy szórványosan előforduló esetekben a legkirívóbb ínség esetén egyesek még támogatásban részesülhetnek. NmL Nm. alisp, 1309/1942. szám A válság éveiben a kormányzat és annak helyi képviselői a munkanélküliség következményeinek jelszámolására jőleg két megoldást igyekeztek alkalmazni: egyrészt a már az előző dokumentumban is bemutatott segélyeket, jótékonykodásból befolyt élelmiszer- és ruha juttatást. Mindez nem jelentett megoldást, hi-