Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - VII. Horthy-korszak (1919—1944)

1. MEGYEI TISZTVISELŐ ELLENI ELJÁRÁS A PROLETÁRDIKTATÚRA IDEJÉN TANÚSÍTOTT MAGATARTÁSÁÉRT 1919 Nógrádvármegye alispánjától 7395/919. szám Tusák Vilmos nógrádvármegyei irodatiszt, tb. irodaigazgató ellen, a proletáruralom alatt tanúsított magatartása által elkövetett s az 1886. évi XXIII. tc. 1. §-ának a) pontja értelmében minősülő fegyelmi vétség jelenségei miatt a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelem azzal, hogy a vármegyénél kötelező szolgálatát, további intézkedésig, igénybe venni nem kívánom. így kellett rendelkeznem, mert értesülésem szerint, Tusák Vilmos készséges és lelkes híve volt a proletáruralomnak, mit főként az által is tanúsított, hogyannak működését, különböző megbízatások és bizalmi kiküldetések díjazás melleti teljesítésével elősegítette. Miről őt, a közigazgatási bizottsághoz intézhető, a hivatalomnál 15 nap alatt benyújtandó, fellebbezésre való figyelmeztetés mellett azzal értesítem, hogy 3 havi szabadság engedélyezése végett hozzám benyújtott kérvényét, egyidejűleg a törvényhatósági bizottság elé terjesztem. Balassagyarmat, 1919. szeptemben 5-én. Alispán, NmL Nm. alisp. 21554/1942. szám. Az ellenforradalmi rendszer legelső ténykedései közé tartozott a proletárdiktatúra idején tevékenykedők felelősségre vonása. A gyorsított bűnvádi eljárást lehetővé tevő 4039/1919. ME. sz. rendelet alapján a balassagyarmati államügyészség 210 esetben adott ki vádiratot. A vádlottak között első helyen szerepeltek a direktóriumok, intézőbizottságok tagjai, de nem kerülték el a megtorlást a megyei tisztviselők sem. A fenti irodatiszt „bűnlajstromán" pl. a következők voltak: a nemzeti tanács tagja volt, a munkás- és katonatanács tagja volt, a lakásbiztosságnál* működött, a községi tanács (szovjet) tagjául „feltolta magát" a vármegyei alkalmazottak akarata ellen, Jorcsikot kirendelte a szállodák rekvirálásához, vörös jelvényeket árusított a hivatalban stb. A megyei tisztviselők (akik kevésbé voltak érintve) kérték az alispánt és bejelentették, hogy a nevezettel együtt szolgálni nem óhajtanak. A fegyelmi választmány Tusákot az 1886. évi XXIII. tc. 9. §-a alapján hivatalvesztéssel büntette, melyet a belügyminiszter is jóváhagyott. A tisztogatás és felelősségrevonó akciók eredményeként 1920. április 16-án a megyei aljegyző már jelenthette az alispánnak: „A vármegyének az ellenséges csapatok által meg nem szállott területén a közrend és közbiztonság az erőszakkal és terrorral fenntartott proletár rémuralom bukása óta szilárd alapokon nyugszik. Azonban minden rendellenesség megakadályozása végett az állam érdekeinek szempontjából egyes gyanús és megbízhatatlan egyéneknek őrizetbe-