Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - VI. A polgári forradalom és a Tanácsköztársaság (1918—1919)

elnökét, hogy szíveskedjék az ülésen nyilatkozni arra nézve, hogy az újonnan megalakult kormánytól esetleg a járási intéző bizottsághoz nem érkeztek-e rendelkezések. Malomhegyi Dezső, mint a járási intéző bizottság elnöké a hozzá intézett kérdésre bejelenti, hogy a járáshoz az újonnan alakult kormánytól ugyan rendelkezések nem érkeztek, de a maga részéről is csak azt tanácsolhatja, hogy a községi munkástanácsok és intéző bizottságok mondják ki feloszlatásukat és adj át át a községi közigazgatás vezetését a volt Károlyi-féle kormány idejében működött tényezőknek . .. A tanács a feltett kérdésre egyhangúlag hozott határozattal kimondotta, hogy feloszlik, működését beszünteti és a község közigazgatásának vezetését az arra illetékes elöljáróságnak átadja ... Hack Gyula, mint az acélgyári ellenőrző munkástanács elnöke, felkéri a jelenlévő járási főszolgabíró és község bíráját, hogy a hivatalokban működő tisztségviselőket, úgyszintén a község polgárságát is óva intsék attól, hogy a munkásság vezetőségét, a tanács tagjait holmi alaptalan vádaskodásokkal a megszálló csapatok parancsnoksága előtt ne illessék, mert ebből csak bonyodalmak származhatnának, ami pedig nézete szerint a községre, de senkire nézve sem kívánatos. Meg van ugyanis felszólaló győződve arról, hogy a munkásság vezetősége teendőinek ellátása körül a legnagyobb fokú szorgalmat, pontosságot fejtette ki; minden cselekedetével a község anyagi érdekeinek előmozdítását célozta s éppen ezért igen sokszor a legmesszebb menő méltányosságra támaszkodva, minden igyekezetével a község anyagi fejlődését és a községi lakosság jólétét mozdította elő. Priska Dezső elnök hasonlóan oda nyilatkozott, hogy úgy a tanács, mint az intéző bizottság és annak tagjai csak a köz érdekében teljesítették kötelességüket, szorgalommal és mindent a legnagyobb mértékben mérlegelve igyekeztek azon lenni, hogy a község anyagi javait és a községet a fölösleges költségtől mentesítsék. Nyugodt lelkiismerettel adják át a község vezetését és a velük szemben támasztandó minden esetleges vádaskodással szemben helyüket megállva, cselekedeteikért bárkivel szemben is készséggel feleni fognak... NmL, St. nk. 3600/1919. szám. Közli Palócföld 1969/1. szám, 53. old. 1919. augusztus 1-én a pártvezetőség és a kormányzótanács együttes Ülése a Tanácskormány lemondása mellett döntött. Az országban több — főként a frontvonal mentén fekvő — hely példája azt mutatja, hogy ezeken a területeken még jelentős olyan erő létezett, amely kapituláció-ellenes volt és ha segítséget kap, ha a központi irányítás megfelelő, hajlandó lett volna jelentős erőfeszítéseket tenni a proletárhatalom további fenntartása érdekében. Ez volt a helyzet Nógrádban is. Balassagyarmaton pl. ellenforradalmi manővernek hitték a kormányzótanács lemondását és csak augusztus 6-án, a reakciós tisztek egyrészének fegyveres puccsa szüntette meg a forradalmi erők uralmát. Salgótarjánban sem a nagyközségi, sem a járási munkástanács nem szakította meg a működését egy pillanatra sem és helyét a megszállás következtében csak augusztus 9-én adta át. A salgótarjáni munkástanáccsal egyidőben a járási intézőbizottság is kiadta körlevelét, amelyben felszólítja a községek tanácsait, hogy „hivatalukat a községi jegyzőknek, bíróknak hivatalos elszámolás és leltár mellett haladéktalanul ad ját át." (NmL St. nk. 3601/1919. sz.)