S: A nógrádi adózó nép viszonyai 1828-ban. Helyzetkép a mai Nógrád megye községeiről az országos összeírás alapján - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 2. (Salgótarján, 1972)

Bevezető

még egyszer, amennyiben 60 év alattiak). A 3. rovat kimutatja, hogy a felnőttekből ki melyik kategóriába tartozik: honorácior, jobbágy, zsellér, testvér, stb. Ugyanitt tüntették fel az iparosokat, a kiskereskedőket (kalmárokat) és a kereskedőket ((akik árukereskedelemmel nagyban foglalkoztak). A 4. rovat azokat a házakat tünteti fel, melyek után bért fizetett lakója. A további rovatok a gabonatermést, a réteket, a szőlőket, gyümölcsösöket részletezik, majd bemutatják az állatállományt. Érdemes itt megemlíteni, hogy miként történt a jövedelmek kiszámítása. A szántóföldnél ,a következő eljárást követték: egy pozsonyi mérő utáni termés, ennek jövedelme, ebből levonva a költségeket (szántás, vetés, boronálás, trágya és annak kihordása) marad a tiszta jövedelem. A szőlő jövedelmének kiszámításánál ugyanígy jártak el, itt levonásba ment a kapálás, metszés, trágya, stb költsége. Az egy tehén után fennmaradó tiszta haszon kiszámítatásánál a tejhozamból indultak ki, az eredményhez a következő úton jutottak el: hány napon át ad egy évben tejet a tehén, mennyi egy napi átlagos mennyiség, mi a tej átlagára, ebből kiszámítva mennyi az összes tejhozam értéke, mennyit lehet kapni az eladható borjúért, mit ér a tehén után maradó trágya. Ebből a háromból adódott a tehén utáni jövedelem, ebből vonták le a takarmányozásra felhasznált széna árát és így kapták meg a tiszta hasznot. Az eddig elmondottakból is sejthető, hogy az összeírás milyen értékes felvilágosításokkal szolgál sok kérdésben. Azon túl, hogy minden egyes község megtalálja a saját adatait, az összeírás anyaga érdekes összehasonlításokat is lehetővé tesz. Hogy csak néhány kiragadott kérdést vizsgáljunk, láthatjuk mindenekelőtt a mai megye helységeinek iparosemberekkel való ellátottságát. A vizsgált 155 helységből 44-ben egyáltalán nem élt iparos, a többieknél a következő volt a helyzet: 1 iparos volt 55 helységben (ebből 45 kovács) 2 24 3 " 11 4 " 6 több " 15 Az iparosok megoszlása is megállapítható. A leggyakrabban előforduló mesterségek a következők: csizmadia, kovács, szabó, szűcs, takács, tímár. Jól látható a kereskedelem fontos területének a vásárhelyeknek az alakulása is. A 155 helységből a legtöbb Balassagyarmatra járt, továbbá Losoncra és Vácra. összesen 9 helyre. A községek jelentős részének, közel 30%-ának 2,5—3 mérföldnyi utat kellettt a vásárhelyre megtenni, de olyanok is akadtak, melyek 7 mérföldnél is messzebbre vitték eladni való terményeiket. Jellemző adat a megye földrajzi fekvésére vonatkozóan az, hogy a bemutatott 155 helység közül 45-ben egyáltalán nem termeltek búzát, a községek nagy részénél (135-nél) elsősorban rozs és zab volt a főtermény. Igen változatos képet mutat a mezőgazdasági jövedelmek vizsgálata. A gabona utáni tiszta haszon pozsonyi mérőnként a fél krajcártól az 1 Forint feletti összegig váltakozik, a legtöbbnél (64-nél) 1—20 krajcár között mo-