Dézsma és robot. A jobbágylakosság helyzete a XVIII. század végén a mai Nógrád megye területén - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 1. (Salgótarján, 1971)

Bevezető

BEVEZETŐ Újszerű, az eddigiektől némileg eltérő műfajú kiadványt tart kezében az olvasó. Olyat, amely sem a forráskiadványok, sem az adattárak közé nem sorolható, valahol a kettő között helyezkedik el. Mindez pedig annak a célkitűzésnek az eredménye, hogy a kutatók, elsősorban a falvak parasztságának történetével foglalkozók és általában a faluval kapcsolatos kérdések iránt érdeklődők számára olyan adatokat tegyünk közkinccsé, melyek akár nyelvi, akár más szempontból nehezen hozzáférhető levéltári forrásanyagokban találhatók. Mivel elsődleges cél a forrásokban foglalt adatok feltárása, mellőztük a forrásszövegek teljes közlését, ezért nem nevezhető a munka hagyományos értelemben vett forráskiadványnak. De nem nevezhetjük annak azért sem, mivel az adatközlésnél nem a történeti megyét vettük figyelembe, hanem a mai megye helységeinek az anyagát gyűjtöttük egybe. Ez Nógrád megye esetében azt jelenti, hogy négy megye (Gömör, Heves, Hont és Nógrád) levéltári anyagából kellett összeválogatni a közlésre szánt anyagot. A XVIII. század végén Nógrád megyéhez tartozó községeknek több mint fele Szlovákiához tartozik, Heves megyéhez került át Heréd, Kökényes, Zagyvaszántó, Pest megyéhez pedig Kismaros, Kisoroszi. Kosd, Penc, P»,ád és Verőce. Ezeket tehát elhagytuk. Helyettük fel kellett venni az anyagba az ddők folyamán Nógrádhoz csatolt községek adatait (Gömör megyéből Zabar, Heves megyéből Dorogháza, Hasznos, Maconka, Mátramindszent, Nádujfalu, Nagybátony, Pásztó, Szuha, Szurdokpüspöki és a vele egybeolvadt Zagy vaszent jakab, valamint Tar, Hont megyéből pedig Drégelypalánk, Hont és Ipolyvece községekről van szó). Az adat- ül. forrásközlésnek ezzel a módszerével azt kívántuk elérni egyrészt, hogy egy adott kérdésben a mai megye valamennyi helységének kutatója a lehetőséghez képest azonos jellegű, terjedelmű és értékű tájékoztatást kaphasson, másrészt pedig azt, hogy saját helységének adott problémáját ne a környezetéből kiszakítva vizsgálja, hanem módja legyen összehasonlításokat tenni, ha nem is országos viszonylatban, de legalább