NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

Kapitány Gabriella - Záhonyi Márta: A népesség megélhetési forrásai és foglalkoztatottsága

volt - elmaradt, de egyértelműen pótolható jelölések, feleslegesen bejegyzett adatok -, amit különösebb nehézség nélkül lehetett javítani. Jellemző példa az előzőre, hogy a .. Kell-e közlekednie napi rendszerességgel munkahelyére illetve az iskolába?' kérdés nemleges válasznál kitöltetlen maradt, az utóbbira pedig az, hogy a ,, Van beosztottja, alkalmazottja?'" kérdésre azoknál is bejelölték a ..nincs" választ, akik nem is dolgoztak. Az ellenőrzés hiányából is adódott, hogy voltak olyan számlálókörzetek, ahol a számlálóbiztosnak egyetlen kereső tevékenységet folytató személytől sem sikerült megtudnia a foglalkozását és munkahelyét. Kétségtelen, hogy az összeírok nem voltak könnyű a helyzetben. A foglalkozási kérdéskör bizonyos részei (elsősorban a foglalkozásra és a munkáltatóra vonatkozó kérdések) azon témák közé tartoznak, amelyekkel szemben a lakosság bizalmatlan volt. Erre alapot adhatott egyrészt bizonyos csoportok munkaerő-piaci pozíciójának bizonytalansága, a fenyegetettség, a munkahely elvesztésétől való félelem (nem egy kérdőíven olvasható, hogy a munkáltató megtiltotta, hogy a kérdezett megmondja a munkáltató pontos nevét, címét, sok esetben pedig egyszerűen annyit írtak: ,.titkos"), másrészt a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság. Ez utóbbira példa. hogy esetenként - például a „feketén" munkát vállalók - a KSH-t ellenőrző, esetleg szankcionáló hatóságnak feltételezték. A lakosság bizalmatlanságát fokozta a médiában kibontakozó vita is, megnehezítve az összeírást, és vélhetően befolyásolva az adatok minőségét is. Köztudott, hogy a KSH kezdettől fogva „név nélküli" népszámlálást tervezett, az összeírás megkezdése előtt pedig arról is lemondott, hogy a kérdőívekre felkerüljön az összeírás pontos helye. Ennek ellenére a népszámlálás kapcsán a média közvetítésével komoly - és sok tekintetben értékes - társadalmi vita bontakozott ki a személyiségi jogokról, a személyes adatok védelméről és általában az adatvédelemről. Közben azonban sajnos olyan hírek és vélemények is teret kaptak a sajtóban, amelyek inkább szenzációhajhászásnak minősíthetők, mintsem hiteles tájékoztatásnak, és sokszor felkészületlenségből, a tények nem elég alapos ismeretéből eredtek. A KSH vezetését részben készületlenül érte a média támadása, úgy tűnik, a kommunikáció során ezekre a kérdésekre nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni, hisz a reakciók sokszor utólagos magyarázkodásnak tűntek. Talán enyhíthetett volna a kialakult helyzeten, ha az egyik legtöbbet vitatott kérdésben, a munkáltató pontos nevének és címének bejegyzésével kapcsolatban a KSH hivatalosan is úgy foglal állást, hogy ha a kérdezett bizalmatlanságot mutat, az összeírok elégedjenek meg a főtevékenység bejegyzésével. 79