NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

Czibulka Zoltán: Állampolgárság, nemzetiségi kötődés, vallás

150 éves török hódoltság és az annak következtében elnéptelenedett területekre a 17-18. századi szervezett és spontán népességmozgások voltak legnagyobb hatással. A kiegyezéskor Magyarország Európa akkori államai közül talán a legheterogénabb nemzetiségi összetételű országa volt. A soknemzetiségű országban a magyarok mellett különböző szláv, német, román és cigány népcsoportok, egyes nemzetiségek zárt tömbökben, mások a többi nemzetiséggel keveredve, szétszórtan, egymás nemzetiségi szokásait, nyelvét, kultúráját átvéve éltek. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék Magyarország új határainak megállapításával az ország lakosságának nemzetiségi összetételét is alapvetően megváltoztatták. A soknemzetiségű ország gyakorlatilag egynemzetiségüvé vált. A korábbi országterület közel kétharmadának más országokhoz kerülésével több milliós lélekszámú magyar közösség, a történelmi Magyarország magyar ajkú lakosságának egyharmada lett az utódállamok kisebbségévé. Ugyanakkor a jelenlegi országterületen maradt kisebbségek, amelyek a történelmi Magyarország népességében összességükben csaknem ötven százalékos arányt képviseltek, törpekisebbségekké váltak. A mai országterületen élő kisebbségek - a nyugat-magyarországi szlovén őslakosság kivételével - az évszázadok során több hullámban vándoroltak be az ország elnéptelenedett vagy ritkán lakott területeire, szervezett betelepítés is többször történt. Az itt élő kisebbségek ősei többnyire a mai irodalmi nyelv kialakulása előtt hagyták el eredeti hazájukat, ezért nyelvi, nyelvjárási jellemzőjük, hogy általában archaikus nyelvi változatokat beszélnek. Nyelvi asszimilációjukat és beolvadásukat a többségi nemzetbe a tudatosan alakított kisebbségpolitika vagy a kisebbségeket érintő hatások hol erőltették, hol lassították. A második világháború és az azt követő, a hazai kisebbségeket és a környező országok magyarságát érintő intézkedések miatti kényszerű vagy önkéntes ki- és betelepülés mind Magyarország, mind a környező országok kisebbségi közösségeire romboló hatással volt. A folyamat az országban élő csaknem valamennyi kisebbség esetében az identitás, a kulturális kötődés gyengülésével, az asszimiláció felgyorsulásával járt. Ez is közrejátszott abban, hogy a mai Magyarország kisebbségeinek túlnyomó hányada kettős vagy többes kötődéssel rendelkezik. Az 1940-es. 1950-es évek nemzetiségromboló traumái után, elsősorban az elmúlt egykét évtizedben a nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségi közösségek nemzetiségi politikai, a nemzetiségi kultúra, nyelv, értékek védelmére irányuló, érdekérvényesítő aktivitása megnőtt. Ez is sürgette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megalkotását. Az 1993-ban