NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

Mihályffy László: A népszámláláson alapuló reprezentatív megfigyelések lehetőségei

A magyar háztartási költségvetési felvétel (HKF) továbbfejlesztésével kapcsolatban elhangzott olyan javaslat, hogy célszerű lenne a nyugdíjasok köréből kisebb kiválasztási aránnyal mintát venni, mivel részarányuk eleve nagy a népességen belül, és emellett ők a legjobb válaszadók. Lakásminta esetén azonban általában nem lehet előre tudni, hogy egy adott címen nyugdíjasok vagy aktív keresők élnek. Működőképes megoldásnak látszik, hogy a mintába kerülő nyugdíjas háztartásokat ritkábban keressék fel az összeírok, mint a gazdaságilag aktív háztartásokat. A legelső felvételnél természetesen az összes kijelölt címet fel kell keresni, és az együttműködésre kész háztartások adatait össze kell írni. Ettől kezdve azonban az A és B nyugdíjas háztartások közül, amelyek egyazon időpontban lépnek be a mintába, az A háztartást a következő negyedévben, a B háztartást viszont csak félév múlva kell legközelebb felkeresni, a második vizitet követően azonban már mindkét háztartást csak félévenként. így hosszabb távon a mintába került nyugdíjasoknak csupán a fele vesz részt a felvételben, amit megfelelő mintasúllyal lehet figyelembe venni. b) A munkaerő-felmérés (MEF) mintájának terve A téma tárgyalásának módját azzal tudjuk egyszerűsíteni, hogy először egy konkrét felvétel, a MEF mintavételi tervét vázoljuk fel, és a további mintákat, illetve mintavételi terveket az attól való eltérés leírásával jellemezzük. A MEF jelenlegi negyedéves mintája kb. 37 ezer háztartást, és ezáltal kb. 84 ezer személyt tartalmaz, akik közül kb. 68 ezer tartozik a 15-74 évesek korcsoportjába (az adatfelvétel az e korosztályhoz tartozókat kérdezi). A szakstatisztikusok ezt a mintanagyságot a jövöre vonatkozóan is kielégítőnek tartják. A rétegzés tekintetében - az előző pontban mondottakat alapul véve - a minta főbb jellemzői a következők: - a (mindenkori működő) minta egy ún. önreprezentáló és egy nem önreprezentáló részből áll (lásd alább); - az önreprezentáló rész az 1. táblázatban látható, a 6-10. kategóriákhoz tartozó összes településből, a nem önreprezentáló rész pedig 1-5. kategóriákhoz tartozó településekből, azok egy részéből áll (az új kategóriák szerint); - az önreprezentáló rész mintáját az ide tartozó települések lakásai közül szisztematikus véletlen kiválasztással választjuk ki, adott, a következő pontban tárgyalt kiválasztási aránynak megfelelően; - a nem önreprezentáló rész tetszőleges rétegében - egy nagyságkategória és egy közigazgatási egység metszetében - bizonyos számú települést választunk, nagyságukkal arányos valószínűséggel, majd a mintába került települések mindegyikében az 171