NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

dr. Lakatos Miklós: A népszámlálások kommunikációja

A népszámlálások történetét, a népszámlálások kérdésköreit tizrészes, részenként ötperces dokumentumfilm-sorozat mutatta be. A filmek a KSH Népszámlálási főosztálya szakembereinek bevonásával készültek. A forgatáshoz régi kiadványok, korabeli híradók anyagait is felhasználták. Az egyes részek a különböző jellegzetes népszámlálási témákon keresztül mutatták be a népszámlálási módszerek, technikák fejlődését. Külön rész foglalkozott például a lakásösszeírások történetével, a népszámlálás fő témáival (demográfia, foglalkozás, család) és az adatvédelemmel. A sorozat kiegészítéseként készült el egy ún. „beavató" film, amely az összeíráskor a lakosságot érintő feladatokról, az összeírás lebonyolításáról tájékoztatott. A beavató filmhez felhasználták annak az oktatófilmnek az anyagát, amely az összeírok oktatását segítette. Az oktatófilm 60 ezer összeírót, felülvizsgálót tájékoztatott a lakossággal történő kapcsolatfelvétel módszereiről, a kérdezés technikájáról. A dokumentumfilm-sorozatot a Magyar Televízió l-es csatornája, a Duna Televízió és a helyi kábeltelevíziók tűzték műsorra, sajnos nem a fő műsoridőben. Bár a tesztcsoportok a filmeket nagyon jónak tartották, a nem kedvező sugárzási körülmények miatt hatása csak mérsékelt volt. A kommunikációs cég már a kezdetektől szorgalmazott egy olyan vizsgálatsorozatot, amely egyfelől segítséget nyújt ahhoz, hogy az egyes kommunikációs elemek minél eredményesebben jussanak el a célcsoportokhoz, másfelől információkat ad a népszámlálási kommunikáció hatékonyságáról. Ezek a vizsgálatok jól segítették a kommunikációs munkát. A népszámlálás befejeződése után azonban kívánatosnak látszott egy komolyabb, a 18 éves és idősebb népességet jól reprezentáló mintán történő adatfelvétel végrehajtása egy nagy közvélemény-kutató cég bevonásával. Az adatfelvétel kérdőíve 43 kérdésből és számos alkérdésből állt, végrehajtására 2001 márciusának első napjaiban került sor. Az adatgyűjtésnek választ kellett adni arra, hogy a népszámlálási kommunikáció mennyire volt meggyőző és eredményes, a lakosság milyen mértékben volt tájékozott a népszámlálásról, az összeírás végeztével mennyire érezte azt fontosnak és hasznosnak. A minta elemszáma és fő kategóriák szerinti megoszlása megfelelő volt ahhoz, hogy a fenti kérdésekre megközelítő pontosságú választ kapjunk. Ez az utóvizsgálat több olyan tanulságot (pl. a név nélküli adatfelvétel fogadtatása) is tartalmaz, amely szakmai kérdések eldöntését is segítheti. A KSH területi igazgatóságai, annak vezetői és munkatársai aktívan vettek részt a kommunikációs kampányban, amelynek során nemcsak a népszámlálást, hanem magát a KSH-t 158