NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 4. / Tanulmányok (2003)

dr. Lakatos Miklós: A népszámlálások kommunikációja

Az első magyarországi népszámlálás elrendelésekor II. József is szükségét érezte a tájékoztatásnak, a példamutatásnak. Népszámlálási rendeletében így intézkedett: „Ez a rendelkezésünk körrendelet útján az ország és kapcsolt részei valamennyi megyéjével továbbá külön portákkal bíró kerületeivel, valamint sz. kir. városaival szórói-szóra közöltessék azzal a meghagyással, hogy azt az egyes községek helyi nyelvére lefordítva hamarosan tegyék közzé. A tisztviselők pedig, és más, az egyes törvényhatóságok által az összeírás végrehajtására kiküldött személyek, mindegyik községben, ahol az összeírást megkezdik, hivassák össze maguk elébe a lakosokat s olvassák azt fel az ott honos nyelven, és nyilvánítsák ki a népnek a nevünkben, hogy ez az összeírás egyáltalában nem újoncok szedése okából, hanem egyedül a közjó érdekében történik, amely feltétlenül szükségessé teszi a népesség számának pontos ismeretét; egyszóval minél keményebben munkálkodjanak azon, hogy miként Mi egyedül a köz szeretetétől vezettetve fordulunk a Helytartótanácshoz, akképpen az összeirandók lelkéből is teljesen kigyomláltassék minden kedvezőtlen benyomás ez összeírásról. " II. József elrendelte a házak számozását, illetve a házszámok feltüntetését is. A rendelet 5. pontjának utolsó mondata a következő: „Ettől a mágnások és nemesek sem irtózhatnak, annál kevésbé, mert maga a császári királyi palota is, amelyben lakunk, ilyen számmal meg van jelölve. " Az 1869. évi első hivatalos magyar népszámlálás tudatosítása érdekében a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyes hitfelekezetek püspökeihez, illetve szuperintendenseihez intézett leiratában többek között azt kérte, hogy a papok és a lelkészek tájékoztassák a lakosságot a népszámlálás fontosságáról. E felhívás következtében az országban élő népesség minden rétegéhez eljutott a népszámlálásról szóló tájékoztatás. Azt a gyakorlatot, hogy a népszámlálásról való tájékoztatás jelentős részét a papokra, illetve a lelkészekre bízták, a soron következő két népszámlálásnál is követték, kiegészítve a tájékoztatást a technikai fejlődés adta lehetőségekből adódó új formákkal. A századforduló népszámlálásakor már központi intézkedés rendelkezett arról, hogy a népszámlálás ,.elkövetkezését" - falragaszok, újsághirdetések, kidobolás útján -minden városban és községben tegyék közhírré. Ugyanakkor a helyi hatóságok feladatává tették, hogy a számbavétel célja és feladata tekintetében „nyugtassák meg", továbbá világosítsák fel a népszámlálás körüli tennivalókról a lakosságot. 144