NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

Magyarország helynévtára címen 1863-ban kétnyelvű (magyar és német) lexikon jelent meg magyar szerzők tollából. Jóllehet a mű magánkiadás - a hivatalos magyar statisztikai szolgálat a kiegyezés után jött létre -, de azon túlmenően, hogy a 1857. évi népszámlálás adataira épül, más vonásaiban is a későbbi hivatalos helységnévtárakhoz hasonlít. A kötet szerzőiként jelölt B.-R.-A.-P. rövidítés négytagú szerkesztőbizottságra utal (Balajthy Imre, Reviczky Sándor, Aranyosi Sándor, Peőcz Elek), tehát az adatok gyűjtése, összeállítása nem egy kutató, hanem egy szakmai gárda munkája volt. Szerkezeti felépítését tekintve is, akárcsak a későbbi helységnévtárak, általános és betűrendes fő részből áll. Amíg az általános rész a hatóságok kormányzati ágazati beosztását és a települések közigazgatási beosztás szennti felsorolását tartalmazza, addig a betűrendes rész közli a helységek adatait. A műben - a helységnévtáraknál jelenleg újra használatos, korszerű - táblázatos közlési formát alkalmazták. A külterületek külön címszóban is szerepelnek, de (többnyire) adatok nélkül, s a nem önállókat az anyaközségnél is feltüntették. A szerzőknek arra is gondjuk volt, hogy a kötőjellel írt összetett nevű helységek - ez az írásmód a törzskönyvezés befejezéséig gyakori volt - utalva a teljes névre, az utótag szerint is címszót kapjanak. Az 1857. évi népszámláláskor megállapított népességszámot az 1862. évi közigazgatási beosztás szerint adták közre. A Kormánylap és az 1863. évi helynévtár adatairól szükséges megjegyezni, hogy azok még nem kellően átgondolt rendszerben és nem megfelelő ellenőrzéssel kerültek közlésre. Az említetteken kívül megjelentek a hivatalos helységnévtárak mellett magánkiadványok is 1948-ig. Ekkor ezek forgalmazását rendeleti úton megtiltották. Az 1960-as évektől kezdődően lassan kezdett kibontakozni, s mára mintegy reneszánszát éli az a fajta lexikális irodalom, amely hol a történeti Magyarország, hol az elcsatolt részek, vagy a mai terület helységeit dolgozza fel különféle célzatú (pl. közigazgatási, névváltozásokkal, névváltozatokkal foglalkozó) adattárakban. Ezek is a tágabb értelemben vett helységnévtári irodalom részei (annál is inkább, mivel gyakran forrásuk a hivatalos helységnévtárak anyaga)

4. Külföldön is készülnek olyan kiadványok, amelyek főképpen a közigazgatási területi beosztást követő közlési rendszerük alapján hasonlíthatóak a hazai helységnévtárakhoz, de természetesen nem azonosak velük. Legjellemzőbb adataik a népességre vonatkoznak, s ezek mindig 4 A tanulmány irodalomjegyzékében több szerzőt is szerepeltetek. A téma külföldi irodalmáról is képet adnak közülük Bencsik Péter, Gyalay Mihály és Wildner Dénes müvei, valamint a Lelkes György szerkesztésében megjelent Magyar helységnévazonosító szótár.