NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)
Gratzl Ferenc: A területi előkészítés feladatai, a közelmúlt hazai gyakorlata, új módszerek a 2001. évi népszámlálás előkészítésében
ja, s az alapegységek nagysága olyan, hogy a területükre vonatkozó adatok még a legrészletesebb igények esetén is jól kezelhetők, továbbá összegzéssel tetszőleges nagyobb egységek is képezhetők. Valamennyi potenciálisan érdekelt szerv és adatfelhasználó igényeit senkinek sem sikerült felmérni, így ilyen körzetrendszert sem sikerült létrehozni. Az 1970-es évek óta óriásit fejlődött a számítástechnika is, a címalapú adatkezelés térinformatikai eszközökkel tulajdonképpen kielégíti az előbbiekben vázolt igényeket. A címkezelés gépi technológiája ellenére - tekintettel a hagyományos módszerek bizonyos praktikus előnyeire - a számlálókörzetek kialakítását megelőzi a városrészek, illetőleg a városrendezési körzetek lehatárolása. A főként történelmi, de településfejlődési és funkcionális szempontok alapján is lehatárolt városrészek nem minden előzmény nélküliek, de elfogadásuk, önkormányzat általi deklarálásuk újkeletü, a rendszerváltás után kialakult, bár még nem általános gyakorlat. Mint a központi belterületen belüli településrészeket a helységnévtárnak is figyelembe kell vennie. A városrendezési körzetek már 1970 óta külön megfigyelési egységek a népszámláláson belül, amelyeket akkor a városfejlesztési szakemberek javaslatára határoztak meg a városokban és a kijelölt városiasodó községekben. A városrendezési körzetek a település kisebb szerkezeti egységei, amelyek többnyire homogén területfelhasználásúak, általában főforgalmi, forgalmi vagy gyüjtőúttal lehatároltak, elhelyezkedésüknél fogva önálló kiszolgálási és ellátási rendszert képeznek, funkcionális szervezésük és fejlesztésük egységes rendszer szerint történik. Lehatárolásuk a helyi építési szakemberek kompetenciája, esetleg várostervező szakértő bevonásával. Ennek a két területi egységnek az előzetes lehatárolása azért praktikus, mert a számlálókörzeteket ezek határain belül definiálva, a számlálókörzetekre hagyományosan összeállítandó legfontosabb adatokból egyszerű összegzéssel, ugyanabban a feldolgozási menetben előállíthatók a legszükségesebb alapadatok. A városrész adatokat elsősorban belső igényből fakadóan publikáljuk, de feltehetően az önkormányzatok részéről is számíthatunk érdeklődésre. A városrendezési körzetek adatainak mondhatni kialakult felhasználói, illetve vevőköre van: várostervezők, építészek, társadalomkutatók, szociológusok, és újabban kereskedők, piackutatók és egyéb, a gazdaságban érdekelt szakemberek is. Korábban - 1960-ban és 1970-ben - még a népszámlálási alkerületeket is le kellett határolni. Az alkerületek tipikusan egykor önálló települések voltak, amelyek megkülönböztetése a 35