NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet: Foglalkoztatás, munkanélküliség a munkaügyi statisztikában a 90-es években

Külön gondot jelentett a munkanélküliek kategóriájának beillesztése a munkaerőmérlegbe. Mivel az egyetlen lehetséges információforrás az adminisztratív regiszter volt, a mérlegben a regisztrált munkanélküliek kerültek kimutatásra, a január 1-jéhez legközelebb álló időpontban (ez általában a december 20-i leolvasást jelentette). A regisztrált munkanélküli fogalom használata mellett szól az, hogy időponti létszámról van szó, továbbá az, hogy nyugdíjas nem lehet munkanélküli, végül az, hogy 1992-ig más adatforrás nem állt rendelkezésre a munkanélküliség mérésére. Nemcsak a regisztrált, hanem a nemzetközi sztenderdek szerinti ILO-munkanélküliek fogalma sem illeszkedik igazán a mérlegbe. A tradicionális kategóriák szerint, amennyiben a munkanélküli pénzbeni ellátásában részesül, akkor az inaktív keresőkhöz hasonló a státusza, míg ha nincs jövedelme olyan, mint a többi eltartott. A mérleg ezen az ellentmondáson felülemelkedve a kilencvenes évektől alkalmazza a gazdasági aktivitás szerinti elhatárolás elvét. így gazdaságilag aktív minden olyan személy, aki akár foglalkoztatottként, akár munkanélküliként jelen van a munkaerőpiacon, míg a többiek lényegi jellemzőik alapján tovább bontható módon (pl. tanulók, anyasági ellátást igénybe vevők, nyugdíjasok stb.) a gazdaságilag nem aktívak csoportjába sorolódnak. A mérleggel egy időben az 1990-es népszámlálásban is megjelent a munkanélküliek definíciója. Két munkanélküli kategóriát különböztetettek meg: az első ízben elhelyezkedni kívánók és az állást kereső munkanélküliek kategóriáját. Az említett két csoport valamelyikébe csak azokat a 14 éves és idősebb személyeket sorolták be, akik aktív keresőtevékenységet nem folytattak, nyugdíjban, járadékban, gyermekgondozási díjban vagy segélyben nem részesültek, és (nappali tagozaton) nem tanultak, szándékukban állt elhelyezkedni, és ennek érdekében már megfelelő lépéseket is tettek - pl. munkaközvetítő, személyes ismerősök, újsághirdetés stb. útján. A rendelkezésre állás kritériumát ekkor még nem alkalmazták. Az 1996. évi mikrocenzus már beépítette az ILO-sztenderdek szerinti definíciót is. Munkanélkülinek minősültek azok a munkavállalási korú (férfiaknál 14-60, nőknél 14-55 éves), nem dolgozó személyek, akik aktív módon kerestek munkát (állás után érdeklődtek a munkaügyi központnál, munkaközvetítő irodánál vagy magán-munkaközvetítőnél, személyesen vagy írásban megkerestek valamilyen munkáltatót, munkavállalásuk érdekében hirdetést adtak fel, munkalehetőséget ajánló hirdetésre válaszoltak, rokonoknál, ismerősöknél érdeklődtek 271