NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Sánta József: Utóellenőrzés alkalmazása a népszámlálásnál

100%-os lefedést nem lehet elérni, létrehoztak egy egyszámoscenzus (one-number-census) projektet azzal a céllal, hogy méijék az alulszámlálás fokát a 200l-es cenzusban, és a cenzusból származó outputot ehhez az alulszámláláshoz igazítják. Ennek a finomítási eljárásnak a kulcs összetevője egy cenzus lefedési felvétel, amelynek eredményeit egyéb, adminisztratív nyilvántartásokból és demográfiai elemzésekből származó alulszámlálási mértékekkel integrálják. A PES bemutatásával valamint a minta kialakítására vonatkozó konkrét javaslattal azt a döntést kívántuk előkészíteni, hogy lehet-e, érdemes-e ezt a módszert a soron következő magyar népszámlálás értékelésére használni. 8. Néhány adat az előző népszámlálásokat követő hazai és külföldi utóellenőrzésekből A nálunk kialakult helyzet miatt az utóellenőrzéseink a minőség ellenőrzésére irányultak. A következőkben az 1990-es magyar népszámlálást követő utóellenőrzés és a népszámlálás összevetéséből származó adatokat mutatjuk be néhány fontos ismérvre vonatkozóan. Ezt követően pedig az angol és finn utóellenőrzésekből közlünk adatokat. Az 1990-es magyar népszámlálás előkészítése során felmerült az a gondolat, hogy össze kellene vetni az akkori Állami Népességnyilvántartó Hivatal adatbázisából származó lakás- és népességszámot a népszámlálás során összeírt lakás- és népességszámmal. Anyagi fedezet hiányában a teljes körű összevetésre nem került sor, viszont öt megyei igazgatóság vállalkozott arra, hogy dolgozói elvégzik az összehasonlításhoz szükséges munkát. Az alapelv az volt, hogy az összehasonlító felvételt azokban a községekben és városokban hajtsák végre, ahol a legjelentősebb volt a címjegyzék és az összeírás szerinti összesenek eltérése. A mindössze 263 számlálókörzetre kitérj edő vizsgálat azt mutatta, hogy a népszámlálás kevesebb lakott lakást és személyt írt össze, mint amennyi az adatbázis szerint indokolt lett volna. A fő számokat a 2. számú táblázat tartalmazza. 1960 óta a mintavételes utóellenőrzések hagyományossá váltak. 1990-ben az utóellenőrzés során gyűjtött információk feldolgozása a teljes körű anyag feldolgozásával párhuzamosan történt. Az utóellenőrzésbe bevont ismérvek egy részére a kijelölt számlálókörzetek (több mint 500) anyagán gyorsfeldolgozást végeztek, a népszámlálás és az utóellenőrzés nyers adatainak összehasonlításához. A gyorsfeldolgozás első eredményei azt mutatták, hogy a vizsgált ismérveknél a legjelentősebb kategóriákban nagyfokú egyezés volt, pl. az állandó bejelentettségű 230