NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Sánta József: Utóellenőrzés alkalmazása a népszámlálásnál

számlálás során pontosan számbavették mind az ezekbe a körzetekbe tartozó intézeteket, mind pedig az itt lakó személyeket. Mindenesetre ha az lesz a döntés, hogy a körzetminta tartalmazzon intézeti körzeteket is, ezeket a minta kiválasztása során külön rétegként kell kezelni. Az 1990. évi népszámlálás utóellenőrzéséhez 505 körzetet választottak ki, mind ELARtelepülésekről annak érdekében, hogy az utóellenőrzést gyakorlott, a hivatal alkalmazásában álló összeírok végezzék. Úgy gondoljuk, hogy ezt a gyakorlatot a 2001. évi népszámlálás teljességének ellenőrzésére szolgáló körzetminta kiválasztásánál is célszerű követni, már ami a minta ELAR-településekről történő kiválasztását illeti. Ez persze azt jelenti, hogy a mintába kiválasztott településeken működő összeírok, illetve ezek egy része, ahol több összeíró dolgozik, nem vehetnek részt magában a népszámlálásban, hiszen az utóellenőrzésnek csak akkor van értelme, ha azt más, képzettebb, gyakorlottabb összeíró végzi, mint magát a népszámlálást. Ami a minta nagyságát, azaz a kiválasztandó körzetek számát illeti, ezt 1990-ben lényegében pénzügyi szempontok döntötték el, ami semmiképp sem tekinthető követendőnek, hiszen ha a minta túl kicsi, s ezért az utóellenőrzés mintájából levonható következtetések nem elég megbízhatók, akkor inkább kidobott pénz az utóellenőrzésre fordított összeg. Ezért a teljesség ellenőrzésére szolgáló minta nagyságának meghatározásánál valamilyen pontossági követelményből kellene kiindulni, pl. a következőképpen: Jelölje N valamely, a teljesség ellenőrzésénél szereplő ismérvnek (pl. lakások, háztartások, személyek száma) a népszámlálás során meghatározott értékét. Tegyük fel, hogy a népszámlálásban szereplő K körzet közül k számút választottunk ki a teljesség ellenőrzésére szolgáló mintába, s az /-edik minta körzetben a szóban forgó ismérv értéke a népszámláláskor Nj volt, az utóellenőrzéskor pedig Ni. Ha/jelöli a körzetekre vonatkozó kiválasztási arányt, azaz akkor N becslése a mintából JV* = }f

jN, í=i A pontossági követelményt úgy lehet megfogalmazni, hogy a mintának akkorának kell lennie, hogy a N* becslés relatív eltérése a teljes körű TV értéktől, pontosabban attól a N értéktől, amit egy teljes körű utóellenőrzésnél kapnánk, nagy valószínűséggel ne legyen nagyobb egy előre megadott v értéknél. 225