NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

Ez a megoldás azt jelenti, hogy a népszámlálás szempontjából az adatvédelmi garanciákat főleg a statisztikáról szóló törvény tartalmazza és a népszámlálást elrendelő törvény csak utal ezekre a biztosítékokra. Ez a jogi megoldás mind a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal jellemzi a népszámlálással kapcsolatos jogalkotást. Az 1900. évi népszámlálás végrehajtása érdekében a kereskedelemügyi miniszter 1900. augusztus 28-án valamennyi törvényhatósághoz körrendeletet (4015/1900. sz.) bocsátott ki. A körrendelethez az általános utasításon és a kérdésmintákon kívül az azok kitöltésére vonatkozó tájékoztatók is csatolva voltak. Kevés népszámlálásról maradt fenn annyi információ mint az 1900. éviről. Az 1900. évi kiadványsorozat zárókötete a következőképpen értékeli a népszámlálás - adatvédelmi problémákat is jelző - végrehajtását. ,,A számlálás lefolyását különben semmi zavaró körülmény nem hátráltatta. Komolyabb ellenszegülés, vagy a felvétel meghiúsítását czélzó egyéb inczidens nem mutatkozott sehol. Két helyen mégis újabb számlálásra lett szükség: Háromszék vármegye Léczfalva községében az egyik számlálóbiztos az ő kerületének anyagát, Torda-Aranyos vármegye Alsódetrehem községében pedig a jegyző az egész község anyagát elveszítette. Mindkét helyen február havában folyt le az újabb számlálás, lehető figyelemmel az 1900. deczember 31-én volt állapotra. A törvénynek az adatok bevallását biztosító szigorú intézkedéseit sem kellett alkalmazni sehol; a hol ez mégis megtörtént, ott inkább félreértésnek és a helyi hatóságok túlbuzgóságának volt az eredménye. A népesség összeírásának január hó 10-ig való teljes befejezése csak szórványosan ütközött akadályokba; az egyes községek, városok és járások részéről felmerült halasztás iránti kérelmek nagyobbrészt a felülvizsgálatra s a községi, illetve járási összesítő ívek kiállítására kitűzött határidő meghosszabbítását kérték. Indokolt esetekben a kereskedelemügyi minister úr a statisztikai hivatal javaslatára csakugyan több ízben hozzájárult a népszámlálási anyag beterjesztésére kitűzött határidő meghosszabbításához: de megtagadta e halasztást mindannyiszor, a mikor a kérelem indoka az volt, hogy a népszámlálási anyagot bizonyos helyi czélokra akarták beterjesztés előtt kihasználni. Városokban és kisebb községekben egyaránt előfordult ugyanis, hogy egyes felekezetek saját hivőik nyilvántartásának megszerkeszthetése vagy kiegészítése végett kívántak a népszámlálási anyagba betekinteni, sőt egy helyütt a lelkész fenyegetésekkel követelte a számlálóbiztostól a számlálólapok kiszolgáltatását; több város ezenkívül a szervezendő bejelentő hivatal czéljaira akarta a népszámlálás anyagát felhasználni. Mint a kiadott utasítás is világosari hangsúlyozta, a népszámlálási anyagnak ily felhasználása nem volt megengedhető, annál kevésbé, mert ez alkalommal a számlálólap az iparforgalmi népességre vonatkozólag olyan adatokat is tartalmazott, amelyek valóban üzleti titoknak voltak minősíthetők. A kereskedelemügyi minister úr tehát egyetlen eset116