NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)
Szűcs Zoltán: Az intézeti háztartások összeírása. A lakóhely és a tartózkodási helyértelmezése az intézeti háztartásokban élők körében
kimutatandók." 1930-ban az utasítás a következőkkel egészült ki: „... egyenkint külön veendők fel a következő épületek: laktanya, iskola, kórház, kolostor, árvaház, fürdő, szálloda, gőzmalom ...". Az, hogy ezek közül melyek tekintendők intézetnek, a táblázat fejrészében lévő „Az intézeti háztartások száma" rovatba írt bejegyzés döntötte el. Arra azonban, hogy ezek közül mikor kell a jelzett rovatba bejegyzést tenni, tehát hog)' a felsoroltak közül konkrétan melyeket kell intézeti háztartásként számba venni, nincs utasítás. Az intézeti háztartásban élőkről ugyanez az utasítás így rendelkezik: „Az intézeti tag rovatban a kórházi betegeket, a kórházban bentlakó betegápoló személyzetet, iskolai és egyéb intézeti növendékeket, fogházi letartóztatottakat, kolostori, zárdai rendtagokat stb. kell kimutatni; az intézetben esetleg bentlakó magáncsaládok tagjai azonban (mint pl. igazgató, gondnok, portás stb.) a többi megfelelő rovatokban mutatandók ki." Az 1941. évi népszámlálásról szóló 1940. évi XXX. tc. - elődeihez hasonlóan - csupán néhány alapvető és általános rendelkezést tartalmazott. A teljes részletezettségü előírásokat a tc. végrehajtására kiadott 8558/1940. M. E. sz. miniszterelnöki határozta meg. Ennek VIII. fejezete intézkedett azokról a teendőkről, amelyeket a népszámlálási összeírás során a katonai (csendőrségi) épületekben és az egyéb intézetekben végre kellett hajtani. Ez volt a magyarországi népszámlálások történetében az első, amikor a népszámlálást előíró jogszabály kitért az intézeti háztartások összeírására. 1941-ben a lakáshasználati jogcím tudakolása átkerült a „Számlálólap"-ra (a mai szóhasználat szerinti személyi kérdőívre), éppúgy, mint a „mióta lakik (tartózkodik) ebben a lakásban (intézeti háztartásban)" kérdés, míg a lakás helyiségeire és felszereltségére vonatkozó kérdések száma és tartalma tovább bővült. A lakásban lakók egyénenkénti felsorolását az intézeti háztartásokban elhagyták. Intézeti lakónak az minősült, aki a „Számlálólap" 3. kérdésére „intézeti tag (növendék)" választ adott. Sajnálatos, hogy a világháború e rendkívül gazdag adatállomány feldolgozását nagyrészt megakadályozta, a kérdőívek és a belőlük készült összesítések jelentős része pedig a harcok alatt megsemmisült. Nem hozott jelentős változásokat az intézeti háztartások összeírásában a soron következő, 1949. évi népszámlálás sem, annak ellenére, hogy „Lakásösszeíróív" néven - apróbb eltérésekkel - országosan is bevezették a fővárosban már 1910 óta alkalmazott „Lakásív"-et. A közvetlenül az intézetekre vonatkozó kérdések köre nem változott, s nem módosult a rájuk vonat92 4