NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

vének vallja, legjobban és legszívesebben beszéli). Ezzel szemben a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlás éles megkülönböztetést tesz az első nyelv és a jelenleg használt nyelv között: - anyanyelv az a nyelv, amelyet az illető személy otthonában általában beszéltek korai gyermekkorában (első nyelv), - használt nyelv(ek) az(ok) a nyelv(ek), amelyek(et) az illető személy jelenlegi otthonában általában beszél, vagy leggyakrabban beszél. Az anyanyelv vizsgálatának szükségessége mindig is nagy hangsúlyt kapott a magyar népszámlálások során. Már az első, 1870. évi modem magyar népszámlálás felvételi programtervezete is tartalmazta az anyanyelvet. E népszámlálást azonban az ugyanakkor végrehajtott osztrák népszámlálás mintájára szervezték meg, amelynek viszont nem volt része az anyanyelv tudakolása. így a kérdés a végleges felvételi programból kimaradt. A népesség egészére vonatkozó első felmérés az 1880. évi népszámláláskor történt. Anyanyelvként azt az élő nyelvet kellett meghatározni, amelyet az összeírt gyermekkorában (elsőként) tanult meg, s amelyen családtagjaival általában beszél, és amelyet minden befolyástól mentesen anyanyelvének vall. Az anyanyelv kérdését 1880-ban összekapcsolták a hazai nyelvek ismeretének kérdésével: „Mi az anyanyelve? (azonkívül mely hazai nyelvet beszéli még?)". Az 1890. évi kérdőíven a két kérdést már kétfelé bontották, így az anyanyelv önálló kérdésként szerepelt: „ Mi az anyanyelve?". 1880-ban és 1890-ben csak a kitöltési útmutató adott meghatározást az anyanyelv értelmezésére, 1900-ban viszont szükségesnek tartották a kérdőíven is részletes magyarázatot adni az anyanyelv meghatározására: „Mi az anyanyelve, vagyis az a nyelv, amelyet magáénak vall s legjobban és legszívesebben beszél?". Az 1910. évi kérdőív anyanyelvi kérdése is tartalmazta a meghatározást: „Anyanyelve (az a nyelv, a melyet magáénak vall és legjobban és legszívesebben beszél)?". Az először az 1910. évi népszámlálás során alkalmazott előnyomtatott válaszszavak az anyanyelv kérdésénél nem szerepeltek, továbbra is nyitott kérdésként, bejegyzéssel kellett a választ megadni, s az anyanyelv esetében nem volt lehetőség feleletválasztásra. 1920-ban - csakúgy, mint több más kérdésnél - a kérdés meghatározása után utaltak arra is, hogy a számlálóbiztosi utasításban részletes eligazítás található a kérdésre vonatkozóan: „Anyanyelve? (Lásd az utasítás megfelelő pontját.) " Ugyanezt a módszert követte az 1930-as népszámlálás is, amikor azonban az anyanyelv kérdésénél is lehetőség volt az előnyomtatott válaszszavak aláhúzására. Ebben közrejátszhatott a tervbe vett gépi feldolgozás is. Az előnyomtatott válaszszavak a következők voltak: ,, magyar 34