NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

képviselt - és a szervezetek által elfogadott - módszertani javaslatok. E sorban elsőként az 1872. évi szentpétervári nemzetközi statisztikai kongresszust kell említeni, ahol Magyarország küldöttjeként Keleti Károly vett részt. A kongresszuson a nemzetiség kérdezésmódját kidolgozó bizottság tagja volt, így közvetlenül képviselhette a magyar demográfusok álláspontját. Keleti Károly véleményét a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 1. füzetében 1871-ben megjelent Magyarország nemzetiségei statisztikai szempontból c. tanulmányából ismerhetjük meg. A tanulmányban a következőket írja: „Szerintem a nemzetiség semmi egyéb benső érzelemnél, hasonló a valláshoz, melyet mindenki ápol kebelében, de mint hazát is szabadon választhat; érzelem, melyre a fentebb felsorolt körülmények; a hovatartozóság, a leszámlázás, a fajjellet, s összes járulákai befolyást gyakorolnak; mely mint a tényleges vallás, hitágazataiban és szertartásaiban nyilatkozni iparkodik, se nyilatkozásra a nyelvet használja. De valamint a vallásfelekezet legtöbb esetben átöröklött s csak igen ritka esetben választjuk azt önmagunk, a nemzetiségnél is a nyelv többnyire átöröklött, úgynevezett anyai nyelv, habár itt a későbbi változás gyakoribb, az egész országra nézve azonba lassúbb is, minél fogva rendszerint a beszélt nyelv is tekintetbe veendő." Keleti Károly Szentpéterváron ennek megfelelően azt a véleményt képviselte, hogy a nemzetiség meghatározásának legfontosabb ismérve az anyanyelv és a nyelvismeret, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy alapos vizsgálatot kellene indítani a nemzetiségi hovatartozást meghatározó egyéb kérdések, így a nemzetiségi bevallás, a családi nyelv, a származás, a születési hely stb. kérdezési módjának kialakításához és felhasználásukhoz a nemzetiségi viszonyok kutatásában. A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1927 végén Kairóban tartott XVII. ülésén szintén foglalkozott a népszámlálások nemzetiségi kérdéseivel. A konferencián a Hivatal akkori elnöke, Kovács Alajos ismertette a magyar álláspontot: „...az egyes nemzetiségek számát statisztikailag csak a nyelv, még pedig az anyanyelv kérdezése által lehet legmegközelítőbben megállapítani. A nyelvhasználat mindenkinek egyéni joga, amelyhez legtöbb esetben érzülete is igazodik, s így mindenkinek a saját egyéni bevallására kell bízni annak eldöntését, hogy milyen nemzetiséghez kíván tartozni, milyen nyelven kívánja magának a kisebbségi jogokat biztosítani." A konferencián elhangzottakat a Statisztikai Szemle 1928. évi 1. számában megjelentetett tanulmányában ismerteti. Összefoglalja a nyelvismeretre vonatkozó statisztika előnyeit és szükségességét, ismerteti a magyar népszámlálási gyakorlat módszerét és eredményeit, részletesen összehasonlítja egymással az egyes országok népszámlálási gyakorlatát a nemzetiségi kérdés vizsgálatát illető32