NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

Az állampolgárság kérdése utoljára az 1960. évi népszámlálás felvételi kérdőívén szerepelt, a népszámlálás publikációiban azonban már nem közöltek állampolgársággal összefüggő adatokat, az azt követő népszámlálások során pedig nem tartották indokoltnak az állampolgárság kérdezését: az utolsó feldolgozott és közzétett, 1949-re vonatkozó népszámlálási adat szerint az összeírtak 99,4 százaléka magyar állampolgár volt. Az azt követő években sem volt jellemző külföldi állampolgárok magyarországi jelenléte, illetve az országhatáron belül élő külföldi állampolgároknak csak nagyon kis hányada tartozott a népszámlálások összeírási körébe. A legutóbbi három magyar népszámlálásból tehát a téma vizsgálata kimaradt, annak ellenére, hogy az e népszámlálásokra vonatkozó világnépszámlálási ajánlásokban az állampolgárság felvétele prioritást élvezett. 1870 és 1960 között minden népszámláláskor tettek fel állampolgársággal összefüggő kérdést. Az 1870. évi népszámlálás lajstromos kérdőívén a honossága kérdésre személyenként meg kellett jelölni, hogy „vájjon az illető a községben illetékes (helybeli)-e vagy nem illetékes (idegen)?". A Jegyzet rovatba „idegeneknél kiteendő az ország a hol honos", azaz meg kellett határozni, hogy melyik ország állampolgára az összeírt. Budapesten 1870-ben az országostól eltérő kérdőívet alkalmaztak, nem lajstromos kérdőívet, hanem már ekkor is egyéni számlálólapot használtak. A kérdőív nemcsak formájában, de néhány kérdés és válaszkategória megfogalmazásában, így az állampolgárságra vonatkozó kérdésben is eltért az országostól. Itt a kérdés a következő volt: „honossága: vájjon t. i. helyben illetékes vagy idegen s ekkor hol honos?". A választ - mint arról az előzőekben szó volt - az országos, lajstromos kérdőíven két részre osztották, míg a budapesti kérdőíven a válasz bejegyzésére egyetlen rovat szolgált, ahol meg kellett jelölni, hogy az összeírt idegen-e, illetve hogy ha idegen, akkor mely ország állampolgára. 1880-tól - 1960 kivételével - minden népszámláláskor egységesen egyéni kérdőíveken történt a személyek adatainak felvétele, és a tízévenkénti népszámlálások során országosan egységes kérdőívet használtak. Az 1880. évi népszámlálás összeíróíve az állampolgárság kérdezését illetően az 1870-ben Budapesten alkalmazott módszert követte: „Hová való honosságú vagy illetőségű? (mely ország-, megye-, községben?)". 1890-ben sem a kérdés szövege, sem a válaszadás módja nem változott. 1900-ban némileg más megfogalmazást alkalmaztak, a kérdés kiegészítő, magyarázó részében már megjelent az „állampolgár" kifejezés is: „Mi a honossága? (Magyar állampolgár-e vagy külföldi, ez utóbbi esetben mely országból való?) ". A válaszadás módszere megegyezett az előző népszámlálásokéval.