NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

elveknek egy része az igazgatási célú nyilvántartások esetében - pl. a naprakészség tekintetében - szigorúbban kell, hogy érvényesüljön, mint a statisztikai célú nyilvántartásnál. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a népszámlálási felhasználás esetén leginkább szóba jöhető nyilvántartás a személyi adat- és lakcím-nyilvántartás. Az ország lakosságának jelentős része szerepel az egészségi- és nyugdíj-biztosítási, illetve adóhatósági nyilvántartásban. További fontos nyilvántartás az adó- és cégnyilvántartás, ahol főleg az adott személy jövedelmi viszonyaira, munkáltatójára vonatkozó adatokat lehet feltérképezni. Sajnos Magyarországon jelenleg nincs teljes körű épület- és lakásnyilvántartás, így csak az ingatlannyilvántartás adatait lehetne felhasználni. Az ingatlan-nyilvántartásban azonban a lakásra vonatkozó főbb ismérvek (pl. alapterület, szobaszám, felszereltség) hiányoznak. Kiegészítő jelleggel számos szaknyilvántartás népszámlálási típusú adatait lehetne felhasználni. Különösen fontosak például az idegenrendészeti nyilvántartások a nemzetközi vándorlás vizsgálata szempontjából. Népszámlálási típusú adatot tartalmazhatnak például a közszolgálati nyilvántartások, a munkanélküliek adatait magukba foglaló nyilvántartások és a bűnügyi nyilvántartásban szereplő elítéletekkel kapcsolatos információk. A magyar népszámlálások 1990-ig nem használtak fel semmilyen mértékben közigazgatási célú nyilvántartásokat. Ezt azért sem tehették, mert az országban nem volt olyan népszámlálási tematikájú, a teljes lakosságra kiterjedő, viszonylag könnyen hozzáférhető nyilvántartás, amelyet - népszámlálási célból - fel tudtak volna használni. Ezzel szemben inkább a népszámlálást, mint egyedüli teljes körű lakossági felvételt használták fel arra, hogy különböző nyilvántartási jellegű összeállításokat készítsenek, továbbá - néhány esetben - hogy a népszámlálási felvételhez kapcsoljanak nem statisztikai jellegű összeírásokat. Történelmi okokkal is magyarázható, hogy a két világháború közötti népszámlálásokhoz (1930, 1941) és az azt követő 1949. évi népszámláláshoz több igazgatási (nyilvántartási) célú adatfelvételt kapcsoltak. Az 1941. évi népszámlálás során külön regisztert (címlistát) kívántak készíteni a vállalatokról, ipari üzemekről, iparosokról, kereskedőkről. E népszámlálást megelőzően is néhány népszámlálás adatának feldolgozása során készültek hasonló regiszterek (pl. az 1930. évi népszámlálás alkalmával). Az eddigi népszámlálások során Európa legtöbb országában a közvetlen kikérdezésen alapuló felvételi módszert alkalmazták, vagyis a kérdőíveket a számlálóbiztosok, illetve maguk 23