NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

A cenzusok ma már nem csak a statisztikai sokaság statikus állapotának felmérésére szolgálnak, hanem további megfigyelések alapjául is. A cenzusok viszonylag szűk programja reprezentatív adatgyűjtésekkel kibővíthető. Az 1870 és 1880-as népszámlálások személyi és lakásadatokon kívül idegen témájú kérdéseket is tartalmaztak (pl. állatlétszám). Később ezeket a kedvezőtlen tapasztalatok következtében mellőzték. A 20. század elején a lakosság nagyobb részét még mindig a mezőgazdaság foglalkoztatta. Nem volt közömbös, hogy ezt a nagy tömeget miképpen differenciálják. Erre korábban adatok hiányában nem volt mód, ezért a legfontosabb mezőgazdasági termelőeszköz, a földterület méretét vették alapul. A földterület azonban, mint könnyen megválaszolható kérdés, alkalmas volt az agrártársadalom különböző rétegeinek differenciálására. 1960-ig a föld nagyságára vonatkozó kérdés a népszámlálások programjában szerepelt. A mezőgazdasági lakosság szociális problémái a gazdaság fejlődésével a század közepéig csak kismértékben enyhültek. Az aktív keresők közül a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a századelő több mint 60 százalékáról a negyvenes évek végére 50 százalékra módosult. Ezt követően a társadalmi átrétegződés felgyorsult, a mezőgazdasági népesség aránya 1970-ben 25, 1980-ban 20, 1990-ben 15 százalék volt, később pedig 10 százalék alá süllyedt. A mezőgazdaságban ténylegesen munkát végzők száma nem esett vissza ugyanilyen mértékben, mivel sokan rész- és mellékfoglalkozásban végezték el a gazdasági munkát, ami az aktív keresők számában és arányában nem mutatkozott. Az egyéni foglalkozások körébe bekerült a segítő családtagok fogalma, azonban nem mindig azonos definícióval, ami azután zavarok forrásává vált és az összehasonlíthatóságot akadályozta. A mezőgazdasági összeírások hiánya miatt alapvető fontosságú agrárpolitikai kérdésre is rámutattak a népszámlálások. A második világháborút követő években a legnagyobb energiát az ország gazdaságának helyreállítása kötötte le. Az adott körülmények között egyformán égető volt mind a népszámlálás, mind a mezőgazdasági cenzus. A két cenzus magas költségei miatt végül azt a megoldást választották, hogy 1949-ben a népszámlálást a mezőgazdaságra vonatkozó fontosabb kérdésekkel bővítették. 17