NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Dr. Lakatos Miklós: A lakossági nyilvántartások (regiszterek) szerepe a népszámlálási felvételekben

Ezt azért sem tehették, mert az országban nem volt olyan népszámlálási tematikájú, a teljes lakosságra kiterjedő, viszonylag könnyen hozzáférhető nyilvántartás, amelyet - népszámlálási célból - fel tudtak volna használni. Ezzel szemben inkább a népszámlálást, mint egyedüli teljes körű lakossági felvételt használták fel arra, hogy különböző nyilvántartási jellegű összeállításokat készítsenek, továbbá - néhány esetben -, hog}' a népszámlálási felvételhez kapcsoljanak nem statisztikai jellegű összeírásokat. Már a kezdetektől - az 1870-es évek elejétől - a KSH állította össze a közigazgatási jellegű nyilvántartásként funkcionáló helységnévtárat, melyhez a mindenkori népszámlálás szolgáltatott adatokat. Például az 1869. évi népszámlálás ugyan nem közölt település szintű adatot, de a települések összeírás szerinti lakás- és népességszámát szerepeltették az 1873. évi Helységnévtárban. A népszámlálási adatállomány felhasználásának példája az 1912. évi vakságügyi összeírás. Az adatgyűjtés során először elkészítették - az 1910. évi népszámlálás anyagából - a vakok névjegyzékét. Ezt elküldték a különböző felekezetek lelkészeinek, akik a névjegyzéket kiegészítették, pontosították. A végleges névjegyzék alapján 1912 őszén kezdték el az összeírást, és jelentős részben csak a következő évben fejezték be az adatgyűjtést. Az adatfelvételt részben közigazgatási tisztviselők, hatósági orvosok és főleg - ahol volt ilyen szakképesítéssel rendelkező orvos - szemorvosok végezték. Történelmi okokkal is magyarázható, hogy a két világháború közötti népszámlálásokhoz (1930, 1941) és az azt követő 1949. évi népszámláláshoz több igazgatási (nyilvántartási) célú adatfelvételt kapcsoltak. Például az 1941. évi népszámlálás során az összeírás körébe tartozott: „1.) a) egyénenként minden személy; b) a lakás céljára szolgáló épületek, lakások és egyéb helyiségek; 2.) ezen kívül a népszámlálással kapcsolatosan külön adatgyűjtést kellett végezni az önálló iparosokról és ipari üzemekről, úgyszintén az önálló kereskedőkről és kereskedelmi üzletekről; 3.) a népszámlálással egyidejűleg külön is számba kellett venni a 11-70 éves férfiakat és a 16-50 éves nőket, valamint a 16-60 éves katonaviselt polgári személyeket és a 2148 éves nem katonaviselt férfiakat" Az összeírtak körét hármas tagolásban csoportosították világos válaszvonalat húzva a tulajdonképpeni népszámlálás, az ahhoz kapcsolódó statisztikai jellegű adatgyűjtések és az egyidejű (nyilvántartási célú) számbavételek közé. 176