NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Dr. Lakatos Miklós: A lakossági nyilvántartások (regiszterek) szerepe a népszámlálási felvételekben

háztartások jövedelmi viszonyaival, illetve a munkaerőpiaccal foglalkozó lakossági adatfelvételek. (Az ún. ELAR-felvételek jelentős része kielégíti a 4-7 sz. adatigényeket.) Azonban ezek a felvételek a népességnek kis hányadát - pl. Magyarországon általában 0,5 százalékát érintik -, így alkalmatlanok kisebb területek, települések adatainak bemutatására. Ezeket az adatigényeket áttekintve megállapíthatjuk, hogy a kismintás felvételek adatbőséget jelentenek országos szinten, de a kisebb területekre, településekre vonatkozóan - szűkebb tematikával - csak a teljes körű népszámlálások képesek adatot szolgáltatni. Ha mindezt abból a szempontból is megvizsgáljuk, hogy ezen igényeket milyen módon lehetne a közigazgatási nyilvántartásokból kielégíteni, akkor megállapíthatjuk, hogy erre csak a népszámlálások esetén lenne mód, tekintettel arra, hogy az ún. kismintás felvételek olyan rendkívül részletes személyes (szubjektív) jellegű információkat tartalmaznak, amelyek a közigazgatási nyilvántartások adatállományában nagy valószínűséggel nem találhatók meg. b) A népszámlálási felvételek jellemzői A XIX. század közepétől a legtöbb európai országban rendszeressé váltak a népszámlálások, kialakultak azok az alapvető módszertani megoldások, amelyek ma is jellemzik a legtöbb népszámlálást. Ezeknek a számlálásoknak fő jellegzetességük, hogy teljes körűek, egy meghatározott területen minden személyre és lakásra kiterjednek. Továbbá az adatfelvétel meghatározott időpontra (eszmei időpontra) vonatkozik, és a végrehajtás rövid idő (általában két hét) alatt megtörténik. A számlálások bizonyos időközönként ismétlődnek(általában tíz év), és személyes jellegű adatokra vonatkoznak. A teljes körű népszámlálások végrehajtása állami feladat, tekintettel arra, hogy csak az állam rendelkezik azokkal az erőforrásokkal és szervezeti rendszerekkel amelyek szükségesek egy ilyen jelentős nagyságrendű összeírás végrehajtásához. A népszámlálásokat legfőképpen az különbözteti meg a többi - általában mintavételes lakossági összeírásoktól -, hogy a válaszadás kötelező, és a válaszadás megtagadása szankciókkal jár. Itt kell rátérnünk arra - a csak látszólagos ellentmondásra -, hogy bár kötelező a valóságnak megfelelő adatszolgáltatás, de a bevalláson alapuló információk helyességét nem ellenőrzi senki. Például ha a népszámlálás programja tartalmazza a lakás nagyságára (alapterületére) vonatkozó kérdést, akkor abban az esetben ha az adatszolgáltató valamilyen okból, esetleg bizalmatlanságból kisebb alapterületet vall be, nem érheti szankció, hiszen a számlálóbiztos 166