NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)
Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban
ezt a hatalmas sokaságot egybe mosták volna - mint tették a múlt században -, lehetetlenné téve, hogy akár a demográfiai, akár a szociális kérdések mélyebb elemzése megvalósulhasson. A népességi és a mezőgazdasági cenzusok kölcsönhatása ebben a tekintetben is megnyilvánult. 1895-ben^z első általános mezőgazdasági cenzus adott először számszerű képet a mezőgazdaság szélsőséges, még mindig csaknem feudálisnak tekinthető birtokstruktúrájáról. Kézenfekvő volt, hogy a mezőgazdasági lakosság differenciáltságának alakulását a népszámlálások is vizsgálni kívánták, mivel ez a kérdés a társadalom alapvető fontosságú problémái közé tartozott és ehhez az 1895-ös cenzus jó alapot adott. A népszámlálások érdeme, hogy 1900-tól kezdve a mezőgazdasági birtokszerkezet elemzéséhez és a szociális problémák analíziséhez fontos információkkal szolgált, olyan időben is, amikor további mezőgazdasági cenzusokra még hosszú ideig nem került sor. Bár a mezőgazdasági népesség legsúlyosabb problémáinak megoldásában a második világháború utáni földosztásig csak részeredmények születtek, más adatforrás ezek társadalmi vetületéről ebben az időben nem állt rendelkezésre. Az 1895. évi mezőgazdasági cenzust csak 1935-ben követte egy újabb, majd 1942-ben egy másik. (Utóbbi már nem nyújtott értékelhető eredményt.) A második világháború után a sürgető igények hatására született meg az 1949-es népszámlálás programja, amely számos agrárkérdés megvilágítását is céljának tekintette. A mezőgazdasági lakosság szociális problémái a gazdaság fejlődésével a század közepéig csak kismértékben enyhültek, számuk továbbra is magas volt, a mezőgazdasági keresők létszámaránya 10-15 százalékponttal csökkent. Az aktív keresők országos számából a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a századelő több mint 60 százalékáról a negyvenes évek végére 50 százalékra módosult. Ezt követően a társadalmi átrétegeződés felgyorsult, a mezőgazdasági népesség aránya 1970-ben 25, 1980-ban 20, az 1990-ben 15 volt, később pedig 10 százalék alá süllyedt, 1996-ban 7,9 százalék volt. Ezzel a magyar gazdaság foglalkoztatási struktúrája fokozatosan közelít a 15 EU ország átlagához, bár bizonyos, hogy a jövőben is annál magasabb szinten alakul. 123