NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban

állatállományra számított hiba véleményem szerint valószínűleg meghaladhatta a 10 százalékot, de a 20 százalékot bizonyára nem közelítette meg, tehát elképzelhető, hogy az eredmények talán nem voltak annyira rosszak, mint ahogyan azt a korábbi idézet megjelölte. A hivatal - nyilván Keleti Károly által sugallt - álláspontjában kiütközik az a bécsi kormány által már a 19. század eleje óta hangoztatott vélemény, amely a magyar mezőgazdaság termelését (mind a földterületet, mind a termésmennyiséget, mind az állatállományt) lényegesen többre becsülte a közzétett statisztikai tényszámoknál. Az adatbevallási morál minden bizonynyal hagyhatott kívánnivalót maga után, de a meglévő támpontok alapján inkább arra hajlunk, hogy az adatok eltérése a valóságtól nem lehetett akkora, amint azt feltételezték. Valószínű, hogy a mezőgazdasági termékek kiviteli kínálatát a lakosság alacsony élelmiszer-fogyasztási szintje tette lehetővé. Ha a belföldi lakossági élelmiszer-fogyasztás szintjét a ténylegesnél magasabbra becsülték, akkor az az exportvolumen hozzáadásával a ténylegesnél magasabb volumenű termelésre vezetett. Gyanús, hogy az 1870. évi állatadatok kritikája is inkább ebből a forrásból táplálkozik, konkrét tényekből a hibák mértékére következtetni nem lehet. Az 1880. évi népszámlálás lajstromai ismét tartalmaztak haszonállatokra vonatkozó kérdéseket. A korábbi tapasztalatokból okulva azonban a megfigyelt adatok köre lényegesen szűkebb volt, mint tíz évvel korábban. A lovak és a sertések megfigyelését mellőzték. Előbbieket azért, mert a lótenyésztés és a lótartás a mezőgazdasági célok mellett honvédségi célokat is szolgált. Ezért a lovakról olyan folyamatos, operatív célú nyilvántartást vezettek, ami a népszámlálás alkalmával elvégzendő megfigyelést feleslegessé tette. A sertéseknél belátták, hogy a januári megfigyelés csak a sertésállomány minimumát mutatja, mivel a házi vágások során a hízósertések túlnyomó részét decemberben levágják. (A szarvasmarha- és juhállomány is többnyire újévkor a legkisebb az év folyamán, itt azonban a szezonális hullámzás kisebb ingadozást mutat, mint a sertéseknél, ahol az évközi változás minimuma és maximuma közötti különbség a 100 százalékot is meghaladhatja.) Az 1880. évi népszámlálás tapasztalatai azt mutatják, hogy az ésszerűség a túlzott igényekkel szemben helyesen érvényesült. A megfigyelés csupán a szarvasmarha- és juhállományra terjedt ki, fontosabb fajták szerint és megkérdezték a kecskék számát is. (Az állatszámlálás ideális időpontjának a március, áprilisi időpont tekinthető. Évente több megfigyelés javítja az adatok felhasználhatóságát.) 121