NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)
Összefoglaló a kutatás keretében készült tanulmányokról
Az első témakörhöz csatlakozik a - háttéranyagként közölt - népesség-továbbszámítás módszereit bemutató összeállítás. Külön - az előbbiektől jellegében eltérő - tanulmány foglalkozik az iskolázottsági adatok nemzetközi összehasonlításának problémakörével, ami egyben mintának is tekinthető más témakörök ilyen irányú kutatási munkájához. A továbbiakban a fenti tárgykörökben folytatott kutatások eredményeinek vázlatos áttekintésére, összefoglaló értékelésére kerül sor, felhasználva az egy-egy tanulmányhoz felkért egy vagy két lektor észrevételeit, javaslatait, megjegyzéseit is. A népesség számának egy adott időpontra és egy adott területre vonatkozó meghatározása - a hazai és a nemzetközi gyakorlatban egyaránt - alapvető problémát jelent mind a népszámlálások, mind a hasonló (pl mikrocenzus) jellegű adatgyűjtések során, de a népességgel összefüggő folyamatos statisztikai vizsgálatok esetében is. A népszámlálások alkalmával külön módszertani problémát jelent annak biztosítása, hogy a személyeket kizárólag egyszer, és csak egyszer vegyék számításba. Ennek a követelménynek a modern népszámlálások esetében az összeírás során nem lehet eleget tenni (a jelenlét vagy a tartózkodás jellege alapján), az adatfeldolgozás alkalmával azonban meghatározott népességcsoportosítás segítségével az egyszeri számbavétel biztosítható. A népszámlálások gyakorlatában különböző népességcsoportosításokat használtak, ezeket a jelenlétre és a bejelentettségre vonatkozó információk alapján alakították ki. A hazai népszámlálások csaknem egy évszázadon keresztül a jelenlévő népességet használták, 1960-1980 között azon túl az állandó és a lakónépesség szerinti népességcsoportosításra is lehetőség nyílt, 1990-ben viszont csak az utóbbiak kialakításának voltak meg a feltételei. Az 1990. évi népszámlálás előkészítése során ugyanis számos összeírás-technikai újítás részeként tervezték az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (ANH) személyi adatbázisában szereplő információk népszámlálási célú hasznosítását oly módon, hogy a népszámlálás személyi kérdőívére rányomtatják a nyilvántartott megfelelő adatokat. Ennek figyelembevételével történt a népszámlálás kérdéskörének kialakítása, amelynek a jelen-, illetve távollétre vonatkozó kérdés elmaradt. Ebből adódóan a hivatalos magyar népszámlálások történetében 1990 volt az első olyan alkalom, amikor a jelenlévő népesség nem volt megfigyelhető, megtörve ezzel a hosszú évtizedek idősorát. Mindezeket, vagyis az eddigi magyar népszámlálások során alkalmazott népességcsoportosításokat, azok kialakításának folyamatát a tanulmány igen jól foglalja össze, kiegészítve az 1990. év körüli népszámlálásra vonatkozó ENSZ-ajánlás népességcsoportosítással foglalkozó részének ismertetésével. Külön érdeme a tanulmánynak, hogy részletesen kitér a népszámlálási adatok, a népesség-továbbszámítás, valamint a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal 12