Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Váralljai Csocsán Jenő: Erdély népessége

Váralljai Csocsán Jenő ERDÉLY NÉPESSÉGE A Trianon után Romániához került területen az 1910. évi népszámláláskor 1 663 576 volt a magyar anyanyelvűek száma.' Az első világháború végén a menekülők ezt a számot 1920 végéig 154 276 fővel csökkentették, s őket még további 42 759-en követték a következő négy év folyamán.

2 A román hatóságok 1920 végén a népesség valóságos megszámlálása helyett összeírást rendeztek a "magyar eredetűek" megállapítására.

3 Ennek során az ortodox és zsidó vallású magyarokat mind románoknak, illetve zsidóknak számították

4, nem törődve azzal, hogy a zsidóságra áttértek már a honfoglalás előtt, a kazár törzsszövetség birodalmában kerültek a magyarok közé.

5 /Johannész Szkylidzész és Kedrénosz bizánci történetírók följegyezték, hogy az erdélyi magyarok vezére, a gyula, Konstantinápolyban megkeresztelkedett s onnan hazatérve magával hozta Hierothosz bizánci püspököt, aki a gyula területén székelve sokakat a bizánci ortodox egyházba térített.

6/ Az 1920-as román összeírás az újonnan uralmuk alá került területen lévő magyar eredetűek számát 1 325 659-re tette.

7 Ezzel szemben a magyar Központi Statisztikai Hivatalban végzett számítások szerint akkor a szóban forgó területen 1 464 244 magyar tartózkodott, vagyis a román statisztikusok 1920-ban a magyarok számát 10,5%-kal kevesebbre becsülték. Az Erdélyben 1930. december 29-én tartott népszámlálás ezen a területen 1 480 712 magyar anyanyelvűt talált

8, ami 5,2%-kal volt csak kevesebb, mint amennyire becsülte az ott élő magyarok számát - 1 557 589 főre - a magyar Központi Statisztikai Hivatal. Ugyanaz az 1930. évi román népszámlálás ugyanakkor a magyar nemzetiségűek számát 1 353 276 főben jelölte meg

9, ez már 15,1 %-kal tért el a magyarok becslésétől. Az 1940. augusztus 30-i II. bécsi döntés után 1941. január 31-én Észak-Erdélyben 1 343 695 magyar anyanyelvűt találtak

1

0, Dél-Erdélyben pedig 1941. április 6-án 363 206 magyar nemzetiségűt." így Észak- és Dél-Erdélyben együtt legalább 1 706 901 magyar élt 1941-ben, ami 9,6%-os növekedést mutat 1930-hoz viszonyítva és 16,6%-ost 1920 óta. Lengyel Béla altábornagy értesülése szerint a II. bécsi döntés után Romániában /Dél-Erdéllyel együtt/ 500 000 magyar maradt

1

2, ami nagyjából megfelel az 1930-ban Dél-Erdélyben talált 473 567 magyar anyanyelvűnek

1

3, valamint a Regátban 1941-ben lelt 43 982 magyar nemzetiségűnek." A probléma azonban az, hogy a II. bécsi döntést követően Dél-Erdélyből és a Regátból átköltözők, illetve menekülők áradata indult meg - számukat 1944 nyaráig Stark Tamás 190 132 főre tette

1

4 /közülük 105 894 fő 1944 februárjáig Észak-Erdélyben telepedett le

1

5/. Varga E. Árpád arra a megállapításra jutott, hogy a II. Világháború során Észak-Erdély magyarsága 71 ezerrel nőtt, Dél-Erdélyé pedig 70 ezerrel fogyott ezen vándorlások következtében.'

6 Az 1948. január 28-án tartott népszámlálás Erdélyben 1 481 903 magyar anyanyelvűt mutatott ki'

7, ami annyit jelent, hogy a II. Világháború során az erdélyi magyarok száma legalább 224 998-cal, más számítások szerint 247 861-gyei

1

8, tehát 13,2-14,2%-kal fogyott. A következő nyolc év során azonban a magyar anyanyelvűek száma 9 %-kal gyarapodott Erdélyben az 1956. február 21-én történt népszámlálás szerint, amikor is létszámuk 1 616 199 főt ért el.'

9 /Ez évi 1,09%-os gyarapodás./ Ugyanilyen növekedéssel tíz évvel később az erdélyi magyarok számának 1 800 000-et kellett volna elérnie, de legalább 1 740 000-et, ha az átlagos erdélyi népszaporulattal számolunk, ami a szóban forgó évtizedben éves átlagban 0,756 %-ot tett ki.

2

0 Ezzel szemben az 1966. március 15-én rendezett népszámlálás mindössze 1 625 702 magyar anyanyelvűt talált

2

1, tehát a magyarok számát legalább 7-11 %-kal eltorzította. P. A. Compton professzor a londoni egyetem Westfield College-ában 1972. április 21-23-án tartott előadásában kifejtette, hogy az 1966-os román népszámlálás a magyarok számát 23%-kal is alábecsülhette.

2

2 1966 végétől Ceausescu rendszere megszüntette a művi vetéléseket

2

3 - ezzel kívánták a születések gyakoriságát emelni. Mindenesetre az 1966-os népszámlálást követő 11 évben Erdély népessége átlagosan évente 1,004%-kal szaporodott

2

4, vagyis gyakorlatilag hasonló mértékben, mint a magyarok 1949 és 1956 között. így 1977-ben a magyarok számának 1 950 000-et, illetve 2 030 000-et kellett volna mutatnia különböző források szerint. Ezzel szemben az 1977-es román népszámlálás kötetében olyan megjelölést találunk, amely egyszersmind "anyanyelv és 88