Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Vécsei Károly: Adatok az erdélyi magyarok számáról és területi megoszlásáról
száma/. Moldova összlakossága 1977-ben csak 4 402 798 fo. Olténia esetében, ugyancsak 1977-ben ezek a számok: 258 132 személlyel kevesebb az összlakossága: 2 354 265, mint az itt születetteké: 2 612 394. A romániai magyarság legnagyobb része jelenleg három, viszonylag összefüggő tömbben él: 1. A Székelyföldön, az 1992-es előzetes adatok szerint 469 237 magyar él, s bizonyos fokig ide tartozik Maros megye is, ahol 1992 januárjában 251 035 magyar volt. 2. A román-magyar határmenti sávban, Temes, Arad, Bihar és Szatmár megyékben 1992-ben 445 097 a magyar. 3. A Kolozsvártól Észak-Nyugatra fekvő területeken, Kolozs, Szilágy és Máramaros megyékben 263 443 magyar volt 1992 elején. E három zónában 1992 elején 1 428 812 magyar élt, azaz a romániai magyarság 89,36 %-a. A felsorolt zónák közül csak a Székelyföldön élő magyarok képeznek a szó szoros értelmében zárt tömböt. Itt az asszimiláció veszélye jóval kisebb, mint a többi területeken, elsősorban a szórvány-településeken. A következő megyékben élő magyarokat a szórvány-települések közé sorolhatjuk: Szeben megye 19 168 fő; Hunyad megye 33 671 fő; Krassó-Szörény megye 8107 fő; Beszterce-Naszód megye 21 173 fő; Fehér megye 24 483 fő; és Brassó megye 63 260; összesen 169 862 fő, azaz a romániai magyarság 10,62%-a. Következésképpen a romániai magyarság 0,02%-a él csak a Kárpátokon túli területeken /21 261 fő/. Ezek közül a fővárosban, tehát Bukarestben 8611 fő, míg Bákó megyében 4362. A bukaresti adathoz csak két adalék: egy 1923-ból származó adat szerint a bukaresti református gyülekezet 30 000 lelket számlált. 1916-ban mintegy 2000 magyar bukaresti gyerek maradt beiskolázatlanul, mivel a hatóságok mind a négy iskolai épületet elvették. Néhány szót a csángó magyarokról. Az 1992-es népszámlálás alkalmával a moldovai római katolikus püspökség erőteljesen fellépett az ellen, hogy a csángók élhessenek törvény adta jogukkal, s szabadon nyilvánítsák identitásukat. Az egyik csángó falu papja, aki maga is csángó, azzal fenyegette meg híveit, hogy aki magyarnak vagy csángónak meri vallani magát, kitelepítik az országból. így érthető, hogy csak 2165 személy vallotta magát csángónak. Megjegyezni kívánjuk továbbá, hogy az 1992-es népszámlálás előzetes adataiban a csángókat a más nemzetiségűek közé sorolták be. /A népszámlálás ugyanakkor Bákó megyében 125 507 római katolikus lelket talált./ Ezek után tétjünk rá a magyarság településtípus szerinti elhelyezkedésére. Az 1910-es népszámlálás szerint az erdélyi magyarság 27,4%-a élt városokban, míg 72,7%-a falvakban. A fenti arányok lényegében jelzik e lakosság foglalkozási struktúráját is 1923-ban: kb. 75%-a e népességnek földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozik, 25%-a pedig nem mezőgazdasági foglalkozást űzött /kisiparos, kiskereskedő, munkás, középvállalkozó, értelmiségi és tisztviselő./ Az 1930-as népszámlálás adatai alapján az erdélyi magyarság 35,4%-a élt városokban, míg a falvakban 64,6%-a. Az 1948 után kezdődő iparosítási politika következtében a magyar társadalom településtípusok szerinti tagolódása lényegesen megváltozott. A városi magyar lakosság aránya 1977-ben országos szinten 50,0% /peremközségekben élt 2,5%/, míg a falusi magyar lakosság aránya 47,5%. Nem ismeijük viszont az ezzel kapcsolatos új adatokat, az 1992-es népszámlálás adatait. A városok közül 1910-ben román többségű még csak Szászsebes, Abrudbánya, Szászváros, és Hátszeg volt. Temesvár, Segesvár és Szeben relatív német többségű volt; Brassóban a magyarok és a szászok voltak többségben, a többi 34 erdélyi város pedig magyar többséggel rendelkezett. Jelenleg /már 1977-ben is/ Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Nagyszalonta, Nagykároly kivételével a többi 106 régi és új erdélyi város román többségű. Jelentősebb német lakosság már csak Szebenben, Brassóban, Segesváron, Medgyesen és Temesváron él. 1992-ben összesen 119 436 német lakos élt Romániában. Az erdélyi városok nemzetiségi struktúrájának gyökeres átalakítását többek között siettette a zsidó lakosság /400 000 fő/ és a német lakosság exodusa /200 000 fő/. Az utóbbi években megkezdődött a magyar városi lakosság kivándorlása is. Mindezeknek a következtében a románok - akik 1918 előtt a legkevésbé urbanizált népesség volt - jelenleg a legmagasabb urbanizálódási statisztikai mutatóval rendelkeznek. Az erdélyi városalapító, -szervező etnikumok közül 79
