Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Vécsei Károly: Adatok az erdélyi magyarok számáról és területi megoszlásáról
Amennyiben az erdélyi lakosság szaporulata kiszámításánál az 1910-1977 közötti időszakra 7 ezrelékes, az 1977-1992-esre pedig 4,5 ezrelékes koefficienst használunk, s eltekintünk az emigrációs hullámoktól és az adminisztratív - erőszakos - asszimilációtól: Erdély magyar lakossága 1992-ben elérte volna a 2592 ezres létszámot - a kamatos-kamat számítási módszer szerint. A kivándorlás mérlege a következő: 145 ezer 1918-1923 között; 25 ezer 1924-1940 között; 1940-1943 között Dél-Erdélyből Magyarországra /nem Észak-Erdélybe!/ 65 ezer személy menekült; kb. 100 ezer magyar hagyta el Erdélyt 1944 után; s 1988-tól napjainkig 125 ezerre becsülhető a kivándoroltak száma. Az impériumváltozás utáni adminisztratív típusú asszimiláció mérlege pedig a következőképpen néz ki: 142 ezer, egyesek szerint 185 ezer erdélyi magyar anyanyelvű zsidó "kiemelése" a magyar lakosság köréből; mintegy 40 ezer szatmárvidéki elmagyarosodott sváb hatósági "segédlettel" való visszanémetesítése / a bánsági el magyarosodott svábok egy töredékének is ez lett a sorsa/; 50-55 ezer görög katolikus és görögkeleti magyar erőszakos elrománosítása. Mindezek együtt 287-300 ezer személyt tesznek ki. Az emigránsok és az adminisztratív eszközökkel asszimiláltak száma együttvéve 750-800 ezer főre tehető. A fentiekhez hozzátesszük, hogy 1956-1977 között az ellenőrző statisztikai számítások /a mérlegmódszer és más formulák/ szerint 200-250 ezer erdélyi magyar "eltűnt" a statisztikai labirintusok útvesztőiben. Eszerint 1 842 ezer + 200-250 ezer lakosa kellett volna legyen Erdélynek 1992-ben. Számolnunk kell továbbá a vegyes házasságok, szórványlét, karriervágy stb. motiválta 200-250 ezres asszimilációval is. Az 1956-1977 közötti időszakban, továbbá az 1992-es népszámlálások idején elkövetett visszaélések miatt a romániai magyarokra vonatkozó adatok kisebbek, mint a magyarok valódi száma. Makacsul tartja a demográfiával és statisztikával foglalkozó magyar szakemberek körében az a vélemény, miszerint az erdélyi magyarok létszáma 2 millió. Ebben az esetben beszélhetnénk egy kb. 300 ezres szaporulatról, ami 18%-os tényleges gyarapodást jelentene 1910-hez viszonyítva. A fentiekkel kapcsolatosan csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy az erdélyi románok 1910-hez viszonyítva /2 830 ezer/ 100%-kal növekedtek 15 671 ezer*/. Ezt a rekord-szaporulatot a Kárpátokon túli testvéreikkel karöltve érték el, de elérték. Az Erdélybe bevándoroltak /és azok utódainak/ száma becslésünk szerint meghaladja az 1 milliót. /Az 1977-es népszámlálás hivatalos adatai szerint 533 ezer Kárpátokon túl született volt Erdélyben, főleg a városokban. Ez a bevándorlási folyamat 1977 után is folytatódott, s ma is tart./ Számos okot ismerünk, amelyek mind az emigrációt, mind pedig az asszimilációt kiváltották: a magyar lakosság gazdasági bázisának és az anyanyelvű iskolarendszernek a szétzilálása, az ún. "kultúrzóna-politika", a nemzeti tudat elsorvasztására irányuló rendszeres kampányok, a megfélemlítés, a politikai terror különböző eszközeinek a bevetése a nemzetiségek ellen, a diplomás szakiskolások szétszórása az ország egész területén, a városok elrománosítása, a magyar lakosság marginalizálására irányuló intézkedések stb. Egy 1991. augusztusi marosvásárhelyi felmérésből kitűnik, hogy a megkérdezett magyarok 5%-a vállalt volna román személyekkel kötendő házasságot. Ez az arány az értelmiségiek esetében 2%. Egy 1965-ös felmérés szerint az erdélyi magyarságot egy viszonylag kisebb mérvű etnikai endogámia jellemezte: 86,5 %-ban kötöttek az erdélyi magyar fiatalok homoetnikus házasságot, városon ez az érték 82,4%, falun pedig 91,4% volt./ Országos átlagot figyelembe véve a magyar homoetnikus házasságok aránya alig volt alacsonyabb, mint a románok közötti hasonló házasságok aránya /88 %/. Az utódok nemzeti identitásáról sajnos nem rendelkezünk konkrét adatokkal - ezekhez az adatokhoz nem tudunk hozzájutni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a magyar fiatalok 13,5%-a vegyes házasságra lépett - ez évi átlagos 1853 vegyes házasság. Romániában ez 1960-1989 közötti évi átlagos házasságkötések száma, 172 880, amelyből a 8%-os magyar arányszám szerint 13 731 esetben az egyik fél magyar kell hogy legyen. Ez statisztikai szempontból szignifikáns arány az asszimiláció terén. Sok esetben ugyanis az ilyen frigyre lépett fiatalok is elhagyják nemzeti identitásukat! /Megjegyezni kívánjuk, hogy a vegyes házasságra lépett magyar fiatalok nagyobb hányada nő, mert vonza őket a partner magasabb társadalmi státusa s könnyebben feladják nemzeti identitásukat./ V.ö.: Klinger András adatközlésével ISzerk. / 76
