Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Kovacsics József: A nemzetiségi statisztika problematikája

A nemzetiségi településnevek elleni első és hatásában máig is eléggé feltáratlan sérelmet a nemzetiségek az úgynevezett törzskönyvezési munkálatok alatt szenvedték el. 1898-1912 között folyt a községek hivatalos nevének a megállapítása, de sok helyütt már korábban megkezdődött a német, horvát, román nevek magyarosítása. így például Vas megyében a muraszombati járásban 104, a németújvári és a felsőőri járásban több mint 50-50 település nemzetiségi elnevezése szűnt meg. A nemzetiségi statisztika problémáinak a boncolgatása közben eljutottunk az egyik legkényesebb kérdéshez, az adatok községi részletességgel való közlése kapcsán a községegyesítések és névváltoztatások felderítésének a kérdéséhez. Az etnikai viszonyok elemzése ugyanis csak akkor lehet teljes értékű, ha azok feltárják a legkisebb településegyüttesek: falvak, lakott helyek nemzetiségi összetételét. A területi sor hosszú idősorokkal kiegészítve olyan jellemző információja a nemzetiségeknek, amelyre a demográfus, a történész, a néprajzos, a földrajzos egyaránt felépítheti következtetéseit. A Vas megyéből 1920 után Jugoszláviához csatolt területrészeken 84 község összevonását hajtották végre. A feldolgozás területi egységei napjainkban is nagyobbak a községi kereteknél. Felmerül a kérdés, hogy az összevonás milyen nemzetiségű községeket érintett; vajon egyes etnikumok nem szenvedtek-e méltánytalanságot. Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása korrekt együttműködést kíván a szomszédos államok statisztikusaival, népességkutatóival szemben. A települések első lakóit, azok neveit és a helységek elnevezését, annak változásait a levéltári források alapján identifikálhatjuk, sorsukat nyomon kísérhetjük. A háborúk és elemi csapások ellenére, a bekövetkezett politikai viharok, határváltozások, területi el- vagy átcsatolások ellenére, állami és egyházi levéltárak őrzik a demográfiai forrásokat. A kérdés csak az, hogy hol? Egyiket Budapesten, a másikat Pozsonyban, Kolozsvárott, Zágrábban, esetleg Ungváron, vagy Bécsben. Ezért is lenne szükség a szervezeti együttműködésre, hogy a tudomány választ adhasson azokra a kérdésekre, amelyekre napjainkban Közép- és Kelet-Európa kutatói mind külön-külön keresik a választ. Ha mindannyian Európa felé igyekszünk, közös kutatás útján együttesen kell keresni a választ a történelmi tények alapján. 5. A nemzetiségi összeírások fogalmainak összehangolása a Duna menti népek közös érdeke Úgy gondolom, hogy a nemzetiségi lét jellemzőinek a bemutatása után eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a nemzetiség mint közösség is csak több ismérv együttes figyelembevételével írható le statisztikailag korrekt módon. Az ismérvek, illetve jellemző tulajdonságok között vannak elsődleges, markáns ismérvek, mint az anyanyelv; de vannak kapcsolódó ismérvek is, mint a leggyakrabban beszélt nyelv, a gyermekkorban tanult nyelv, a felmenők nyelve, a vallás és vannak kiegészítő, de ugyancsak fontos ismérvek, melyek minden egyén jellemzőit magukban hordozzák, ezek: a nem, a kor, a foglalkozás, a műveltség. A nemzetiségi statisztika feldolgozásaiban ezeknek mindmind külön csoportosításban szerepelni kell. Ha nem készül el a nemzetiségekre vonatkozó teljes demográfiai feldolgozás, aligha tudnak megfelelő kultúrpolitikát, foglalkoztatáspolitikát, vagy népesedéspolitikát számukra kidolgozni. Jól tudom, hogy ez a statisztikai szolgálattal szemben kihívást jelent, amely új feladatnak csak akkor tud megfelelni, ha ehhez a feltételek biztosítva lesznek.

1

3 Miután már a nemzetiségi lét közös gyökerei között a leszármazásnak, a közösségi létnek, az azonos kultúrának a szerepét kihangsúlyoztuk, legyen szabad befejezésül arra a történeti statisztikai módszerrel megvilágítható tudományos eljárásra felhívnom az etnikai kérdésekkel foglalkozó szakemberek figyelmét, amely lehetőséget ad a falvak és városok etnikumának rekonstrukciójára, a nemzetiségek körében lezajlott demográfiai folyamatok mérésére, modellezésére. Ez a módszer: a családrekonstrukció módszere, amely akár a 18. századtól - tehát az állami anyakönyvezés, illetve a statisztikai szolgálat megalakulása előtti időből - is viszonylag pontos eredményeket képes produkálni az egyházi összeírások és egyházi anyakönyvek alapján. 51