Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Kovacsics József: A nemzetiségi statisztika problematikája

Hoóz István professzoré az érdem, hogy felfigyelt e kérdés fontosságára és már évekkel ezelőtt behatóan tanulmányozta a cigányságra vonatkozó statisztikai problémákat.

9 A legtöbb becslés 400-600 ezer főre teszi a cigányság számát. Egy eléggé gondosan megtervezett becslés: az általános iskolába járó cigány tanulók számából kiindulva - az 1981/82-es tanévben 72 000 ilyen tanuló volt - négy gyermeket tételez fel átlagosan a cigány családoknál: ezen az alapon 142 ezer gyermek, szüleikkel és felmenőikkel együtt mintegy 300 ezer fős létszámot kapunk. A becslés igen hozzávetőleges, számuk inkább több, mint kevesebb, mindenképpen a legnagyobb hazai etnikum. A problémáikkal való szembenézést egy gondosan előkészített és végrehajtott cigányösszeírás szolgálná. Miután Szlovákiában és Romániában is jelentős a cigányság száma, az összeírás egységes fogalmak és módszertan alapján történő - az Európa Tanács segítségével Közép- és Kelet-Európa országaiban való - végrehajtása célszerű lenne, hogy hátrányos helyzetükre, iskolázottságukra, életmódjukra fény derüljön. A 3. táblában a különböző hivatalos szervek becsléseit láthatjuk a hazánkban élő nem magyar nemzetiségű népesség létszámára vonatkozólag. A magyarország mai területén élő nemzetiségek Ethnic groups living in the current territory of Hungary 13. tábla/ Nemzetiség Év Megnevezés délszláv Megnevezés német szlovák román horvát vend, szlovén bunyevác, sokác együtt 1941 KSH népsz. 477 057 75 920 14 161 22 269 4 816 16 490 43 575 1961 Művelődésügyi Minisztérium Pártélet Nemzetiségi szövetség 200 000 220 000 200 000 250 000 100 000 100 000 150 000 20 000 22 000 20 000 25 000 60 000 70 000 80 000 1967 Predvoj 300 000 1980 KSH népsz. 31 231 16 054 10 141 27 042 Forrás: Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika. Művelődési Minisztérium, Budapest, 1961. Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Budapest, 1981. Urosevics Szaniszló: A magyarországi délszlávok története, Budapest, 1960. A szlávok 1967. évi adatára a pozsonyi Predvoj. 1967. évi 5. szám Az adatsorban 1941., 1961. és 1980. évek adatai szerepelnek, egybevetve a KSH adatait a Művelődési Minisztérium, illetve a pártállam információival és a Nemzetiségi Szövetség adataival, anélkül, hogy egyik vagy másik adat hitelessége mellett foglalnék állást; csupán azt kívánom megállapítani: hogy az adatok egymásnak ellentmondóak; ezekre nemzetiségi politikát nem lehet építeni. Nem mentes e kellemetlen megállapítás alól a KSH adatsora sem. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy az eltérő adatokra a magyar szakvélemény alig figyelt fel. Legszembetűnőbben a hazai szlovákság számának 300 ezer főre becsült 1967. évi adata mutatja, hogy hogyan lehet feltüzelni a nemzetiségeket a hamis, a történelmi tényeket semmibevevő statisztikai adatokkal. 4. Az anyanyelv mint a nemzetiségi lét legfőbb hordozója A nemzetiségi statisztika ellentmondásos adatainak a bemutatása után szeretnék rátérni azokra a fogalmi, módszertani kérdésekre, amelyek az ismertetett adatok keletkezésével függnek össze és amely kérdések megvitatása alapja lehet e téren a szomszédos közép-, kelet-európai államok statisztikusai közötti együttműködésnek. 47