Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Kovacsics József: A nemzetiségi statisztika problematikája

Az elmondottak alapján érthető, hogy az anyaország a szomszédos államokhoz csatolt területek magyar lakosságának a sorsa iránt nem maradhatott közömbös. Azok a tudományos központok, amelyek az első világháború után a nemzetiségi kérdés vizsgálatára alakultak, egyrészt az egyetemen, másrészről a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia keretében szerveződtek. Bibliográfiai tevékenysége miatt elsőként a Magyar Tudományos Akadémia kebelében 1924-ben megalakult Szociográfiai Intézet munkásságát emelem ki. Az Intézet gróf Teleki Pál kezdeményezésére azzal a céllal alakult, hogy Magyarország és a környező államok közérdekű viszonyait tanulmányozza.

2 Egyik fő feladata az irodalom összegyűjtése volt. 1924-től jelent meg a Társadalomtudományi bibliográfia, Krisztics Sándor professzor szerkesztésében. Ez a bibliográfiai tevékenység természetesen nem csak a nemzetiségi kérdésekre teijedt ki. A kifejezetten kisebbségvédelmi irodalom összegyűjtése a Pázmány Péter Tudományegyetem Statisztikai Tanszéke mellett működő Kisebbségvédelmi Intézet feladata volt. Az Intézet munkásságát, melyet Kenéz Béla professzor és Elekes Dezső intézeti tanár irányított; olyan grandiózus munkák fémjelzik, mint a Dunatáj.

3 Az I. kötet a Dunatáj országainak földrajzi, demográfiai és gazdasági viszonyait öleli fel. A nemzetiségi viszonyokat a korabeli törvények és törvénytervezetek tükrében vizsgálja. A II. kötet a Dunatáj országainak hitel- és pénzügyi viszonyait, valamint külkereskedelmét tárgyalja, míg a III. kötet a diplomáciatörténettel és a dunavölgyi népek együttműködésének a kérdéseivel foglalkozik. A munkát a kisebbségvédelemre vonatkozó jelentős válogatott bibliográfia egészíti ki. A Kisebbségvédelmi Intézet közreműködésével készült az 1922-ben Jakabjfy Elemér által szerkesztett: Kisebbségvédelem című periodika, mely 1942-ben szűnt meg. Az Intézet munkásságából külön is kiemelésre méltó Elekes Dezső munkássága, így a kisebbségek fogalmával, összeírásuk során jelentkező problémákkal foglalkozó tanulmánya, továbbá a Dunavölgyi kérdőjel címen megjelent könyve.

4 Említettük, hogy a nemzetiségi kérdés tanulmányozásának másik központja a Központi Statisztikai Hivatalban alakult meg, Államtudományi Intézet néven, ugyancsak gróf Teleki Pál kezdeményezésére és vezetése mellett. Az Intézet később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott a Magyar Történettudományi Intézettel és az Erdélyi Tudományos Intézettel együtt. Az Intézet kisebbségvédelmi munkásságáról, Közép-Európa népei és az államok gazdasági viszonyait ábrázoló kartogramokról, a kisebbségek jogainak mikénti érvényesítéséről és az Intézetnek a békeszerződésben játszott szerepéről az egykori igazgatónak, Rónai Andrásnak 1989-ben Térképezett történelem címen megjelent munkája ad áttekintést.

5 A nemzetiségek számbavétele terén mutatkozó fogalmi eltérések tisztázásában a Kisebbségvédelmi Intézet munkatársainak nagy érdeme van. A fogalomzavar abból adódik, hogy nem minden államban van külön szó a faj, nép, nemzet, nemzetiség fogalomra, másrészt abból, hogy a fogalmakat összekeverik. A nemzet: a latin felfogás szerint, az állampolgárok összessége, fajra, közös történelmi hagyományokra való tekintet nélkül. Az Egyesült Államok és Svájc népe nem volna nemzetnek minősíthető, ha a nemzet e formalisztikus fogalma nem léteznék. A nemzet a "nation" francia szó, a forradalom terméke. A korabeli francia meghatározás szerint: "egyazon állam lakosainak összességét jelenti, akik egy nyelvet beszélnek". A közjogi nemzetfogalommal nem azonos az "állam népe" fogalom, mely a jobbágyfelszabadításig a kiváltságos rétegek /nemesség, városi polgárság/ megjelölésére használtak. Korabeli statisztikusunk Magda Pál így úja le a nemzet és a nép fogalmát: "A "nép" alatt értetnek Magyarországon a Nemes Rendek; úm. a praelátusok, a mágnások, a nemesek és a sz. kir. városok mintegy 351 000 nemes személy és 49 város 425 000 emberrel. A néptől, avagy a nemességtől megkülönböztetik az ún. misera plebs contribuens: 7 200 000 fő.

6 A nép kifejezést egyébként, amely történeti, szellemi, szociális közösség, s amelyet az állam-eszme szempontjából fejletlenebb formációnak szoktak tekinteni, szerencsésebben használhatjuk a szó államhatároktól független értelmében, midőn az azonos nemzetiségűek összességét jelenti. A faj biológiai fogalom, benne az örökletes sajátságok dominálnak; használatos kifejezés több nép összefoglaló megjelölésére is. Nemeskéri János meghatározása szerint: "a faj alatt az élőlényeknek azt a csoportját értjük, amelynek tagjai fontosabb alaki (morfológiai) tulajdonságokban megegyeznek egymással és az egymás közti ivaros szaporodás útján magukhoz hasonló termékeny utódokat hoznak létre".

7 44