Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Klinger András: A nemzetiségi statisztika Európában és Magyarországon

Ha az eddig bemutatott adatokat a Kárpát-medence egészére vonatkozóan kívánjuk vizsgálni - a 4/a., 4/b. és 4/c. tábla segítségével - akkor az egyes nemzeti csoportok eltérő népességfejlődése tűnik ki először. A Kárpátmedence össznépessége az 1910 és 1990 között eltelt 80 éves időszakban 52%-kal /20,9 millióról 31,6 millióra/ növekedett. Az itt élő legnépesebb nemzetiségé: a magyarságé csak 28%-kal /10,1 millióról 12,9 millióra/ nőtt /ami az itt élő népek között a legkisebb szaporodást jelenti./. Ezen belül a mai Magyarországon a növekedés 6,7 millióról 10,2 millióra történt, vagyis 52%-os volt, de az elszakított országterületek egészében a magyarok száma 3,3 millióról 2,7 millióra /vagyis 19%-kai/ csökkent. Az ezt követő legnépesebb, a Kárpát-medencében megtalálható nemzeti csoport a románság: soraikban a növekedés 2,9 millióról 5,8 millióra történt, vagyis 96%-os, szinte kizárólag Erdélyben élnek, az ezen kívüli területek összességében a románok száma 120 ezerről 90 ezerre csökkent. Az itt élő szlovákok száma 1,9 millióról emelkedett az 1991. évi 4,6 millió főre, ami még magasabb - 137%-os - népességnövekedésnek felel meg. Zömük Szlovákiában él, annak határain kívül a szlovákok száma 80 év alatt 270 ezerről 110 ezerre esett vissza. Ugyancsak nagymérvű a horvátok lélekszámának emelkedése: számuk 1,9 millióról 3,9 millióra változott, vagyis megkétszereződött. A Horvátországon kívül élőké változatlan maradt /110-120 ezres létszámban/. Kisebb mértékben nőtt a szerb népesség: 1,1 millióról 1,8 millióra /59%-kal/. Ezen belül a Vajdaságban a szerbek száma Horvátországban a 380 ezerről 1,2 millióra /vagyis 3,3szeresére/ emelkedett, Horvátországban viszont 650 ezerről 580 ezerre, a többi területen pedig 110 ezerről 30 ezerre csökkent. A ruszinok száma 480 ezerről 1,1 millióra nőtt /az ukránokkal együtt, aki betelepültek a Kárpátaljára/, vagyis 117%-kal lettek többen. A Kárpát-medencében 80 éve még 2 millió német anyanyelvű személy élt, számuk a bekövetkezett kitelepítések nyomán 420 ezerre csökkent. Közülük 1910-ben 220 ezren, 1991-ben már 240 ezren éltek Burgenland területén. Az azon kívül élő németek száma egytizedére esett vissza /1,8 millióról 180 ezerre/. Az eltérő népességmozgások erősen megváltoztatták a Kárpát-medencében élők nemzetiségi megoszlását. A magyarok aránya 1910 és 1990 között 48%-ról 41%-ra esett vissza, jelentősen nőtt a szlovákok /9%-ról 15%-ra/, a horvátok /9%-ról 12%-ra/ és a románok /14%-ról 18%-ra/ részaránya. Kisebb mérvű a szerbek /5%-ról 6%-ml és a ruszinok /2%-ról 3%-ra/ térnyerése. A németek 80 éve még 10%-át tették ki a Kárpát-medence népességének, ma már csak 1 %-ot képviselnek. Ugyancsak eltolódtak az egyes nemzeti csoportok országrészenkénti megoszlásai, elsősorban abban az értelemben, hogy növekedett az űn. anyaországban élők aránya az adott népesség súlyában. így, amíg 1910-ben a magyarok 67%-a élt csak a mai Magyarország területén, addig 1990-ben már 79%-a ide koncentrálódik /és pl. erdélyi súlyuk 17%-ról 12%-ra, felvidéki súlyuk 9%-ról 4%-ra, vajdasági súlyuk 4%-ról 3%-ra esett vissza. A románok erdélyi aránya 96%-ról 99%-ra, a szlovákok felvidéki aránya 86%-ról 98%-ra, a horvátok horvátországi aránya 94%-ról 97%-ra, a szerbek vajdasági aránya 34%-ról 65%-ra, a ruszinok kárpátaljai aránya pedig 71%-ról 90%-ra növekedett. Az előzőeket egészíti ki 1990-re vonatkozóan a 5. tábla, amely nemcsak a Kárpát-medence, hanem e mellett még öt szomszédos ország - Ausztria /Burgenlandon kívüli része/, Szlovénia, kis Jugoszlávia /Vajdaságon kívüli része/, Csehország és Románia /Erdélyen kívüli része/ - nemzetiségi adatait is tartalmazza. Ezekből az adatokból az a következtetés vonható le, hogy természetszerűleg, amíg a magyarok és ruszinok 100, a szlovákok 94 és a horvátok 81 %-a a Kárpát-medencében él, addig a szerbeknek csak 31, a románoknak 28%-a, az osztrákoknak pedig csak 6%-a él e területen. Magyarország nyelvi/nemzetiségi képét még jobban megismerhetjük az utolsó népszámlálások időpontjára vonatkozóan a 6. tábla nyomán. Eszerint, ha nemcsak a bevallott anyanyelvi és nemzetiségi adatokat, hanem a beszélt nyelvre vonatkozókat, illetve a nemzetiségi községekben az ott élők nemzetiségi kulturális igényeit is figyelembe vesszük, akkor magasabb a nemzetiségi kisebbségekhez tartozók száma. Ha a Magyarországon élő nemzetiségek együttes számát vesszük figyelembe, akkor 1980-as adatok szerint a 84 ezres anyanyelvi és az 51 ezres nemzetiségi bevallással szemben csak a nemzetiségi községekben 155 ezren beszélik a nemzetiségi nyelvet és összesen 263 ezer embernek van nemzetiségi kulturális igénye. Becslések szerint akkor országosan 439 ezerre lehetett becsülni országosan a nemzetiségi kulturális igénnyel rendelkező népességet. E becslések szerint az országban 215 ezer német kulturális igénnyel rendelkező személy élt /de 1980-ban csak 31 ezren, 1990-ben 38 ezren vallották magukat német anyanyelvűnek, de a nemzetiségi községekben 75, ill. 72 ezren beszélték a német nyelvet/. A szlovák nemzetiségi igényűek száma 118 ezer volt 1980-ban /de szlovák anyanyelvűnek akkor csak 16 ezren, 1990-ben 13 ezren vallották magukat és a nemzetiségi községekben 37, ill. 34